Főrendiházi irományok, 1910. XVII. kötet • 843-886. sz.
Irományszámok - 1910-873
873. szám. 423 Nem szabad felednünk, hogy ennek az országrésznek fontosságát ma sem lehet kicsinyelni. Ha a Királyhágón túli országrész a parlamentben idáig birt politikai súlyát nagyobb mértékben elveszitené, attól lehetne tartani, hogy a törvényhozás majd egyéb tekintetben sem támogatja eléggé ezt az országrészt, nagy kárára kulturális és gazdasági viszonyainak, amelyek ma is igen kedvezőtlenek, s amelyeknek fejlesztése s elömozditása elsőrendű nemzeti érdekünk. A mai erőviszonyok rideg mérlegelése az erdélyi részszel szemben annál igazság- • talanabb volna, mert a jövőben kétségtelenül emelkedni fog itt is a választók száma, most tehát hosszú időkre megrögzítenénk egy oly állapotot, amely hamarosan meghaladottá válhatik. Ezidöszerint ugyanis a népműveltség itt a legkisebb, az iskoláztatás terjedésével tehát, amelyre — s ezzel kapcsolatban a gazdasági viszonyok javitására is — a legnagyobb súlyt kell helyeznünk, e tekintetben itt fog javulni a helyzet legjobban, s ezzel együtt a választók arányszáma is növekedni fog. És még két szempontról nem szabad megfeledkeznünk. Az egyik az, hogy az 1848. évi törvényhozás Erdély nagyszámú kisebb városainak az országgyűlésen nagyon kedvező képviseletet biztosított. E kisvárosi külön kerületek jórésze olyan, hogy különállásukat nem tarthatjuk fenn továbbra; nem szabad azonban a másik végletbe sem esnünk, s mikor egyebütt mindenhol különös tekintettel vagyunk a városi lakosságra, itt sem lehet egészen figyelmen kivül hagynunk azt a statusquot, amivel eddig az erdélyi országrész lakossága épen városai révén birt s nem lehet engednünk, hogy az erdélyi városok teljesen majorizáltassanak a vidék állal. A másik pedig az, hogy Budapestnek az a hatalmas vonzóereje, amelyről az általános indokolásban volt szerencsém megemlékezni, a közelebbi környékből sok értékes erőt sziv ugyan föl, de úgyszólván ki is sugároz feléjük sokat, s Budapest közelségének e vidékek jóhatását is érzik. A távolabbi periféria azonban s különösen a Királyhágón túli országrész a Budapesttel való erőforgalomban csak veszithet: felszívó erejét megsinyli, de a nagy távolság miatt gazdasági vonzókörének gyors keringésébe nem kerülhet bele. Az erdélyi országrész gazdasági hátramaradottságának ez is egyik oka, s véleményem szerint ezt a kedvezőtlen helyzetet nem lehet súlyosbítanunk még a politikai jogok nagyobbmérvü csökkentésével is. A Királyhágón túl fekvő országrész kétségtelenül igen sokat fog veszíteni még igy is, mert eddigi 74 választókerülete a városi törvényhatóságokével együtt is 65-re olvad le; a leszállításban még tovább menni politikai hibának tartanám. Különben ismétlem, hogy ez az országrész főként a választók száma szempontjából szorul ily kedvezményes, kimélö elbánásra ; az egyes vármegyékre és választókerületekre eső népesség tekintetében már csak kevéssé marad el az országos átlagtól. Ezek után kiemelve még, hogy a két fötényezö (népesség és választók száma) arányában országos átlag szerint kerek számban 4-2.000 lakosra, illetőleg 4— 4.5(H) választóra kellene egy kerületnek esnie, az egyes törvényhatóságok választókerületei tervezett számának közelebbi indokolását a következőkben terjesztem elő: I. Vármegyei törvényhatóságok. I. Abauj-Torna vármegye. Összes polgári népesség 1910. dec. 31-én 157.827. Az összes polgári népesség megoszlása anyanyelv szerint: magyar . . . 123.099 — 78'0 <"« ruthén . . . 167 = 0'1 °/„ német . . . 3.329 — 2'1 „ horvát . . . 85 = 00 „ tót 29.499 — 18-7 „ szerb .... 2 = 00 „ román ... 30 = 00 „ egyéb .... l.GGG — 11 ,
