Főrendiházi irományok, 1910. XVII. kötet • 843-886. sz.
Irományszámok - 1910-873
414 873. szám De — a dolog természete szerint — egyéb tekintetben is ingatag az 1910. évi népszámlálás által nyújtott alap. Az ez alapon rendelkezésünkre álló adatok ugyanis — bármily lelkiismeretes gonddal gyüjttettek — csak egyéni bevallások eredményei, anélkül, hogy — a gyorsan kiderithetö eseteket kivéve — bizonyítás tárgya lehetett volna az, hogy a számlálólapokon bevallott értelmi, vagy vagyoni kvalifikációval tényleg rendelkezik-e az illető; a képviselőválasztók névjegyzékébe való felvétel pedig még csak ezután, a megkivánt kellékek hitelt érdemlő és törvényszerű igazolása után következhetik be. A valószinüség a mellett szól, hogy a népszámlálási adatoknak egyfelől az a hibájuk, hogy bizonyos fokig túlzottan, optimisztikusan mutatják a jövendő választók számát. Sőt épen ebből folyólag fel kell tennünk azt is, hogy ez a túlzás kisebb ott, ahol a kultúra vagy a gazdasági jólét általában magasabb szinvonalon áll ; itt ugyanis nagyobb a valószínűsége annak, hogy a törvényben megkivánt feltételek tényleg megvannak, továbbá annak is, hogy a népszámlálás adatszolgáltatása megbízhatóbb. Viszont a népszámlálási adatok s a választói uj névjegyzékek eredménye között előreláthatólag nagyobb lesz az eltérés a kultúrában s a gazdasági fejlettségben elmaradt vidékeken, mert itt könnyebben eshetett meg, hogy a népszámlálásba ellenőrizhetetlen, téves adatok kerültek bele, ezek tehát a valóságnál kedvezőbb szinben tüntetik föl a jövőbeli választók számát. Másfelől azonban épen ellenkezőleg oly irányban is ingatag a népszámlálás által nyújtott alap, hogy némely helyen a valóságnál kevesebbnek tünteti föl a választói jogosultsággal birok számát. Főleg ott nyilvánul ez, ahol a régi jogon szereplő választók (1913 : XIV. t.-c. 12. §-a) nagyobb arányban vannak, különösen a felvidéken. Ezek a választói névjegyzékbe jogosultságuk alapján fel vannak véve, tekintet nélkül arra, hogy tényleg ott vannak-e a kerületben. A népszámlálás alkalmával pedig csak azokról vettek föl számlálólapot, akik 1910. december 31-én itthon tartózkodtak; igy természetesen a számlálólap azon kérdésére is, hogy választó-e az illető, vagy nem, csak a jelenlevőkre vonatkozólag lehetett választ kapni. Mindazok a választói jogosultsággal birok tehát, akik az emiitett időben távol voltak, a választóknak a népszámlálás által megállapított számából hiányoznak. A felvidéki vármegyékben, amelyeknek lakosságából a legnagyobb mértékű az Amerikába vándorlás, különösen feltűnő nagy a különbség a választói névjegyzékben szereplők s a népszámlálás idején itthon volt választók száma között. Végül a népszámlálás adatai és a névjegyzékek eredménye között mutatkozó jelentékeny eltérésnek magyarázatául szolgál az is, hogy a választók egy része — az 1874 : XXXIII. t.-c. 38. §.-ának rendelkezése ellenére — több helyen van összeirva és névjegyzékbe felvéve (pl. a föld- és házbirtokosok lakóhelyükön kivül mindazon községekben is, ahol ingatlanaik feküsznek; a kereskedők üzletük és lakóhelyük szerint is stb.), mig a népszámlálás alkalmával mindenkit csak egyetlen helyen irtak össze. Ha még mindezeken felül figyelembe vesszük, hogy a választókerületi beosztásnak hosszabb időre szólónak kell lennie, hogy tehát a jelenben bármily megbizható adatok alapján keresztülvitt kerületi beosztás eredménye később szükségképen nagyobb eltolódásokat fog felmutatni, ugy, hogy a most helyesnek és egyenlőnek vélt beosztást később az élet alakulása a legnagyobb mértékben eltorzíthatja és igazságtalanná teheti : akkor — ugy hiszem — arra a meggyőződésre kell jutnunk, hogy a választókerületeknek teljesen egyenlő beosztása s ennek az egyenlőségnek maradandó biztosítása olyan utópia, amelyre törekednünk, még ha tárgyi igazság rejlenek is benne, nem lehet.
