Főrendiházi irományok, 1910. XVII. kötet • 843-886. sz.

Irományszámok - 1910-861

28 861 szám. tember hó 30-ig a közös haderő ós a honvédség ujonczjutalékai részére besoroztatott 114.306 fő-. Ezek közül a honvédséghez soroztatott be 28.198 fő. A besorozottak száma tehát már a folyó év első kilencz hónapjában is jóval nagyobb, mint az 1918 évben fedezendő maximális ujonczjutalék. Ha tekintetbe vesszük azt, hogy a folyó évi október hó 31-ig, vagyis az ujonczj utal okoknak a folyó évi végleges számbavételéig a besorozottak száma még növekedni fog, kétségtelenné válik, hogy a közös haderő és a honvédség számára 1918-ban kért maximális ujonczjutalékok már az 1913-ik évben könnyen lettek volna fedezhetők. Az ujonczjutalékok fedezhetésónek megállapításánál a segédszolgálatokra alkalmasoknak nagy számát nem vettem számításba, a mi által is nyilvánvalóvá válik, hogy a jövőben sem áll be a szüksége annak, hogy az ujonczjutalékok kiállithatása érdekében az alkalmasság feltételeit le kelljen szállítani. Mindezekhez még bátorkodom hozzáfűzni azt, hogy a magyar szent korona országainak lakossága 1900-tól 1910-ig 1*7 millióval emelkedett, mely körülmény — a hasonló számszerű emelkedést tartva szem előtt — a jövőre nézve is teljes biztosítékot nyújt az igéirybe venni szándékolt maximális ujonczjutalékok fedezésére. Hasonló a helyzet a birodalmi tanácsban képviselt királyságokban és országokban is. III. Szervezések és fejlesztések. Az európai nagyhatalmak fegyveres erejének nagy mértékben történt fejlesztése, továbbá az a tény, hogy a balkánháború óta a monarchia katonai helyzete tagadhatatlanul súlyosbodott, szükségessé teszi, hogy azok a katonai fejlesztések és szervezések okvetlen megtétessenek, amelyeket mint minimumot feltétlenül meg kell valósitanunk, hogy a monarchia egy jövő háborúban a ker minden eshetőségétől már eleve ne üttessék el teljesen, de védképes maradjon és keresett szövetségtársnak tekintessék. Ezek a szempontok voltak irányadók a jelen javaslat kidolgozásánál. A két válság (1908/1909 és 1912/1913) alatt szerzett tapasztalatok megmutatták, hogv a legutolsó órákban esetről-esetre tett intézkedések csakis aránytalanul magas költséggel és érzékeny nemzetgazdasági kárral voltak csak végrehaithatók, holott állandó jellegű czélirányos szervezés mellett, ezek a drága ós nagy egyéni és közgazdasági áldozatokkal járó intézkedések elmaradhattak volna. A tervezett szervezések ós fejlesztések tehát egyfelől azt célozzák, hogy a határszéleken elhelyezett csapatok a harczkészültség magasabb fokával bírjanak, mely ezeket arra képesíti, hogy kritikus helyzetekben sokoldalú feladataikat &e'e-áilományukkal teljesíthessék. Ez által elkerülhető lesz az, hogy politikai feszültség idején oly különös intézkedések tótessenek, melyek az ország pénzügyi helyzetét, közgazdasági viszonyait, nemkülönben az egyesek érdekeit hátrányosan befolyásolják. A szervezések ezenfelül azt czólozzák, hogy a hadsereg tüzérségi erejét fokozzák, továbbá a kiképzést és a harckészültséget elősegítsék. Előrebocsátva azt, hogy a honvédség szervezési és fejlesztési szükség-