Főrendiházi irományok, 1910. XVII. kötet • 843-886. sz.
Irományszámok - 1910-860
22 860. szám. ban az alárendelt jelentőségű vasutakra nézve — méltányosságból — kivételek engedtetnek. Azok az előnyös határozmányok, a melyek a Németbirodalommal kötött, kereskedelmi és vámszerződésünk 15. czikkében és az abhoz tartozó zárójegyzőkönyvi megállapodásban foglaltatnak és az 1908. évi XII. törvényczikk rendelkezése szerint a magyar-osztrák forgalomban is érvényesek, az annektált tartományokkal való forgalomban is érvényesíttettek. Az annektált tartományok vasutjai arra is köteleztettek, hogy valamennyi határállomásuk tekintetében egyenlő díjszámítást alkalmazzanak az átmenő személyforgalom részére, nemkülönben arra is, hogy a személyforgalom lebonyolításában az egyes átmeneti pontokat egyebekben is egyenlő elbánásban részesítsék, vagyis ilyképen az egyes útirányok használatának befolyásolásától tartózkodjanak. A fennebb ismertetett határozmányok a bosnyák-herczegovinai vasutak kötelezettségeinek megállapítására vonatkoznak. A magyar és az osztrák államvasutak részéről a boszniai forgalomban követendő eljárásra nézve létrejött megegyezés főbb rendelkezései a következők: Alapelvül szolgál, hogy mindkét államvasút a magyar—bosnyák-herczegovinai és osztrák—bosnyák—herczegovinai átmeneti ponttól és az átmeneti pontig mindenkori helyi árúdíjszabásaiknak a fővonalakra érvényes barêmejót fogja alkalmazni. Gondoskodás tortént arról is, hogy az esetre, ha az annektált tartományok vasúti hálózata Uvacnál Szaloniki felé összeköttetést nyerne, ezen útirány díjszabásilag hasznositható legyen. Az 1908. évi XII. törvényczikknek díjszabási intézkedései mindkét államvasutnak a Bosznia-Herczegovinával való forgalomban tekintetbe jövő átmeneti vonalain alkalmaztatni fognak. A rendelkezésre álló útirányoknak kedvező vonatcsatlakozások utján leendő hasznosítása biztosíttatott A magyar államvasutaknak a bosnyák-herczegovinai forgalomban eddig elfoglalt kedvező hatalmi helyzete különleges díjszabási vagy forgalomosztási megállapodások által nem csorbittatott, e vasutak tehát a földrajzi helyzet által teremtett korlátok közt a jövőben is Bosznia-Herczegovinával való forgalmi érdekeinknek hatalmas támaszaként fognak érvényesülni. A mint a fentebbi ismertetésből kitűnik, díjszabási téren is a lehetőségig érvényesültek a magyar közgazdasági érdekek. Végül kiemelendő, hogy az előterjesztett törvényjavaslat 5. §-a szerint egyúttal a monarchia két államának közös vagyonát képező banjaluka— doberlini 110 kilométer hosszú cs. és kir. katonavasut összes tartozékaival együtt Bosznia-Herczegovinának országos vasutkónt átengedtetnék, azonban e vasút Bosznia-Herczegovina számlájára továbbra is a katonai igazgatás alatt fog maradni. Ezen intézkedés indokolására felemlítendő, hogy a Bosznia ós Herczegovina területén levő összes közforgalmi vasutak közül egyedül az említett vasútvonal nem adatott még át eddigelé az annektált tartományoknak, ós pedig — mint az a Bosznia és Herczegovina megszállására megszavazott hitelből épített bród—zenicai vasútnak és a boszna-bród—szia von-bródi össze kötő vonalnak a nevezett országok részére való átadásáról szóló és az 1895. évi XL. törvényczikkbe beczikkelyezett törvényjavaslat indokolásában isjeleztetett — azért, mert e vasút a bosnyák-herczegovinai vasúthálózattal közvetlen kapcsolatban nem állott.
