Főrendiházi irományok, 1910. XVII. kötet • 843-886. sz.

Irományszámok - 1910-871

240 871. szám. II. Váltómásolatok. ö6- §• A váltóról minden birtokosa másolatokat készíthet. A másolatnak az eredetit a rajta levő forgatmányokkal és az összes egyéb megjegyzésekkel együtt híven kell feltüntetnie. A másolaton meg kell jelölni, hogy mint másolat meddig terjed. A másolat ugyanoly módon ós ugyanazokkal a jogkövetkezményekkel forgatható és látható el váltókezessógi nyilatkozattal, mint az eredeti váltó. 67. g. A másolaton meg kell jelölni, hogy az eredeti okirat kinek a kezében van. Ez az utóbbi személy köteles ez okiratot a másolat igazolt birtokosának kiadni. A kiadás megtagadásának esetében a váltóbirtokos azok ellen, akik a váltómásolatot forgatták, csak úgy élhet visszkeresettel, ha óvással igazolja, hogy felhívására az eredetit neki ki nem adták. X. FEJEZET. A hamis és a hamisított váltókról. 68. §. Valamely aláírásnak meghamisítása semmikép sem érinti a többi aláírás érvényességét, még akkor sem, ha a kibocsátó vagy az elfogadó aláírása van meghamisítva. 69. §. Ha a váltó szövegét meghamisították, a hamisítás után aláírók a hamisított szöveg, a hamisítás előtt aláírók pedig az eredeti szöveg tartalma szerint felelősek. Ha a váltó vagy a váltónyilatkozat szövegét meghamisították, a vélelem az, hogy a váltón levő aláírások a hamisítás előtt keletkeztek. XI. FEJEZET. Az elévülésről. 70. §. Az elfogadó ellen a váltóból eredő minden követelés a ^áltó lejáratától számított három év alatt évül el. A váltóbirtokos követelései a forgatók és a kibocsátó ellen egy év alatt