Főrendiházi irományok, 1910. XVII. kötet • 843-886. sz.

Irományszámok - 1910-870

166 870. szám. ÖTÖDIK FEJEZET. Kcndelkezések az időszaki lap kiadója ós a szerkesztőség tagjai közt fennálló jogviszonyról. Az 57—60. §-okhoz. 1. Mint már az általános indokolásban említettem, a javaslat megalkotásánál különös súlyt fektettem arra, hogy a sajtó munkásainak jogos érdekei úgy a sajtójogi felelősség szabályozásánál, mint magánjogi viszonyaik tekintetében messzemenő figyelemben részesüljenek. Az a tiszteletet parancsoló nagy érték, amelyet a sajtó munkásainak tevékenysége úgy a közélet, mint az emberiség egyetemes fejlődésének előmozdítása terén felmutat, a törvényhozás kötelességévé teszi, hogy számukra oly jogi helyzetet biztosítson, amelyben közérdekű munkásságukat akadálytalanul s vagyoni igényeik megfelelő biztosítása mellett fejthetik ki. E szempontot vette figyelembe már a sajtójogi felelősség szabályozásáról szóló harmadik fejezet, amely a szerzői és a szerkesztői felelősség megfelelő áthárítását teszi lehetővé oly esetekben, amikor a szerző vagy a szerkesztő nem saját elhatározásából irta meg vagy tette közzé a bűncselekményt tartalmazó közleményt. Ugyancsak e szempont érvényesül a törvényjavaslat 37. §-ában, amely az u. n kőnyomatos értesítőből átvett közleményekért a felelősség alól az időszaki lapok közleményeinek szerzőit mentesíti. A magánjogi viszonyok megfelelő szabályozását a javaslat 57—60. §-ai tartalmazzák. E rendelkezéseknél egyfelől az volt a javaslat kiinduló pontja, hogy amint a közgazdasági élet bármelyik terén működő személyzetnek, úgy a sajtó ""munkásainak is joguk van arra, hogy állásukból megfelelő felmondási idő nélkül elmozdíthatók ne legyenek, másfelől pedig az, hogy szellemi munkájuk természetéből kifolyólag szabad meggyőződésüket anyagi érdekeik sérelme nélkül teljes mértékben érvényre juttathassák. Önként érthető, hogy amikor a javaslat a szerkesztőség tagjainak érdekeit ily messzemenően figyelemben részesíti, egyúttal gondoskodnia kellett a kiadó érdekeinek megfelelő védelméről is. 2. Az 57. $. kimondja, hogy az időszaki lapok kiadója ós szerkesztőségének állandóan alkalmazott tagjai közt a szolgálati viszonyt csak felmondás útján lehet felbontani. Az általános magánjogi elvekből önként érthetően következik, hogy ez a jogszabály nem érinti a szabad szerződéskötés jogát; lehetséges tehát az is, hogy a kiadó és a szerkesztőség valamely állandóan alkalmazott tagja egymással oly megállapodásra jut, hogy felmondani csak bizonyos előre meghatározott időtartam elteltével lehet. Nehogy azonban a szerződéskötés teljes szabadsága a' rosszabb anyagi viszonyok között élő egyik szerződő felet az erősebb szerződő félnek kiszolgáltassa, kimondja a javaslat, hogy a felmondás jogát egy évnél hosszabb időre kizárni nem lehet. Ennyi időt azonban a javaslatban*is kellett engedni, mert nagyobb ujságvállalatok létérdeke lehet, hogy személyzetük túlságosan rövid időközökben ne bontsa fel a szolgálati viszonyt. A felmondás ideje a javaslat szerint három hónap, a szerkesztőség vezető tagjaira hat hónap. Ezt az időt szerződéssel meg lehet hosszabbítani, azonban a fentebb kifejtett okoknál fogvu legfeljebb egyévi időtartamra;