Főrendiházi irományok, 1910. XVII. kötet • 843-886. sz.

Irományszámok - 1910-870

670. szóm. 187 Nagyobb hatáskörű bíróságtól azért kell eltekinteni, mert ennek esetleg nagyobb távolságra eső székhelye a feleket hosszabb utazásra kényszerítené, ami a sürgős jellegű helyreigazítás késleltetésével járna. 2. Ugyancsak a sürgősségre van tekintettel a javaslat, mikor rövid (három napos) határidő kitűzését kívánja, a tárgyalás elnapolását nem engedi meg, a bizonyításnak csak abban a keretben ad helyt, amelyet a 20. §. második bekezdésének 4. pontja kíván s a bíróság ítélete ellen használt perorvoslat sürgős elintézését is előírja. 3. A tárgyalás folyományakép a bíróság a panaszt elutasítja, vagy a szerkesztőt az eredeti helyreigazító nyilatkozatnak vagy a tárgyaláson a 20. §-hoz képest helyesbített helyreigazító nyilatkozatnak közlésére kötelezi. A visszaélések megelőzése végett a javaslat elrendeli, hogy az olyan szerkesztőt, aki a helyreigazító nyilatkozat közzétételét rosszhiszeműen — azaz kötelességének tudatos megsértésével — tagadta meg, a bíróság száz koronáig terjedhető pénzbüntetéssel sújtsa. (30. §.) A közlésnek jóhiszemű, bár nem jogszerű megtagadása miatt a szerkesztőt megbüntetni a javaslat szerint nem lehet, mért ez — bárha a sértettre az ilyen mulasztás is hátrányos — a büntetőjog általános elveibe ütköznék. 4. A költségek viselését illetően a javaslat a bűnvádi perrendtartás általános jellegű rendelkezését emeli itt is érvényre, amikor a következőket rendeli :• Ha a bíróság a panasznak helyt ad, a szerkesztőt a helyreigazító nyilatkozat közzétételére és az eset körülményeihez képest a felmerült költség viselésére is kötelezi. Ha a bíróság a sértettet panaszával elutasítja, a felmerült költséget a sértett viseli. 5. A bíróilag elrendelt közlésre ugyanazok a jogszabályok érvényesek, mint amelyeket a 20. §. meghatároz. Kiegészíti e jogszabályokat az a rendelkezés, hogy a szerkesztő a lapnak azt a számát, amelyben a nyilatkozat megjelent, a bíróságnak megküldeni köteles. E rendelkezés szükségét az a körülmény igazolja, hogy a bíróságnak értesülnie kell határozatának végrehajtásáról; az esetleg meginduló bűnvádi eljárásban szükség lehet arra, a szerkesztőt pedig már előre mentesítheti a sértettnek 30. §. értelmében esetleg előterjesztett, zaklató célú feljelentésétől. A javaslatnak ezekben megokolt rendelkezéseiből önként következik, de félreértések elkerülése végett a javaslat kifejezetten is megengedi, hogy a bíróság a szerkesztőt, ha az a helyreigazító nyilatkozatnak a bírói határozattal kötelességóvó tett törvényszerű közzétételét elmulasztja, újból — annyiszor kötelezze a közzétételre, amennyiszer azt szükségesnek látja. 6. A szerkesztő makacs ellentállásával szemben a bíróság a javaslat szerint úgy szerezhet érvényt akaratának és a sértett jogosult érdekének, hogy a nyilatkozatot a mulasztó szerkesztő költségére ugyanazon a helyen vagy másutt megjelenő egy vágy több más időszaki lapban téteti közzé. 7. Minthogy az időszaki lapukba szánt közlemények közzététele felett végeredményben a kiadó rendelkezik s így a szerkesztő akaratán kívül is megtörténhet, hogy az elrendelt közzététel elmarad, a javaslat kimondja, hogy a közzététel költsége a kiadót terheli, ha a bírósági határozatot a kiadó utasítása folytán nem foganatosították. Főrendi iromány. XVTr. 1910—1915. 18