Főrendiházi irományok, 1910. XVI. kötet • 751-842. sz.

Irományszámok - 1910-786

786. szám. 81 az, hogy figyelemmel kell lennünk az anyagi jog előrelátható reformjára is, amelynek védelmet kell nyújtania egyes oly bűntettesekkel szemben, akiket a bíróság beszámíthatóság hiányában a büntetőjogi felelősség alól felmentett. A kérdés ily különválasztása megkönnyíti a szakbíróság nehéz feladatát is; betekintést enged az esküdtek elhatározásának motívumaiba; vezérfonalat nyújt a felsőbb bíróságnak az ítélet felülvizsgálatánál (1. még a 10. §. indokolását). 4. Külön kérdést kell intézni továbbá az esküdtekhez a büntethetőséget megszüntető olyan ok felől, amely nem esik a Bp. 352. §-a alá (mint a vádlott halála, a királyi kegyelem, az elévülés, a vád elejtése, a magánindítvány hiánya vagy visszavonása stb). Ilyen ok pl. a kisérletnél a visszalépés és az eredmény elhárítása (Btk. 67. §-a). Ez a rendelkezés megfelel a Bp. 359. §-a első bekezdésében foglalt hasonló jogszabálynak. Az ily kérdés feltevésének különleges feltételeiről a Bp. nem rendelkezett; a javaslat szövege szerint a 2. pont alatt előadottak ily esetben is irányadók. 5. A Bp. most idézett 359. §-a továbbá azt is rendeli, hogy külön kérdést kell feltenni olyan okra nézve, amely a büntetőtörvények külön rendelkezései szerint súlyosabb vagy enyhébb büntetési nem vagy büntetési tétel alkalmazását vonja maga után. E rendelkezés folytán a bíróság a szóban forgó körülményekre nézve akkor is külön kérdést tett fel, ha a kérdéses körülmény fennforgása a főtárgyaláson felolvasott közokiratból nyilvánvaló volt. így pl. a Btk. 280. §-ának alkalmazásánál, ha az esküdtek a főkérdésre adott válaszukkal kétségtelenül eldöntötték, bogy a vádlott a saját édes atyját ölte meg s ezt a személyes viszonyt közokirat is igazolta, külön meg kellett még kérdezni, hogy a vádlott a, sértett fia volt e? Ez a rendszer egyfelől feleslegesen terhelte az esküdteket, másfelől ellenmondásokhoz is vezetett Az esküdtek, ha a büntetés kiszabására befolyást kívántak gyakorolni, a feltett kérdést gyakran az előttük is nyilvánvaló tényekkel ellenkező irányban döntötték el. A törvény ily megkerülésére alkalmas ezt az eszközt fentartani nem kívánatos ; ezért a javaslat szerint csak a közokirattal nem bizonyított olyan körülményről kell az esküdtekhez külön kérdést intézni, amely súlyosabb vagy enyhébb büntetési nemnek vagy büntetési tételnek alkalmazását vonja maga után ; ellenkező esetben a bíróság a kérdést az esküdtek meghallgatása után az ítéletben dönti el. 6. A Bp.-nak a siketnémákra vonatkozó helyes intencióját, amely a Bp. 360. §-ának második bekezdésében jut kifejezésre, a javaslat 9. §-ának második bekezdése érvényesíti, amikor elreadeli, hogy ha a vádlott siketnóma, külön kérdést kell feltenni arról is, volt-e a vádlottnak az elkövetés idején a cselekmény bűnösségének felismerésére szükséges belátása. A Bp. szerint ezt a körülményt is a főkérdésben kellett eldönteni ; a kérdés különválasztását a fentebb (3. alatt) már előadottak indokolják. 7. A Bp. 360. §-ának a fiatalkorúakra vonatkozó első bekezdése helyibe az 1908 : XXXVI. t.-c. (Bn.) 34. §-a lépett; erre nézve ujabb intézkedés csak annyiban vált szükségessé, hogy a fiatalkorúak bíróságáról szóló 1913: VII. t.-c. 23. és 31. §-ai a Bn. 16. és 17. §-a közt fennálló határvonalat elhomályosítják s részben meg is szüntetik. Ennélfogva a Bn. 34. §-ának második bekezdése többé fenn nem tartható. Ehhez képest a javaslat I. cikkének bevezető sorai, amikor kifejezetten fenntarják a Bp. 34. §-ának első bekezdését, ugyanakkor a másodikat hatályon kívül helyezik. Föirendi iromány. XVI. 1910—1915. H