Főrendiházi irományok, 1910. XVI. kötet • 751-842. sz.
Irományszámok - 1910-823
540 823. szám. szak körébe sorozza és mindezeket az állásokat, tehát a szóban forgó alsóbb fokú fogalmazási szakbeli állásokat is az államszámviteltani minősitésen kivüi még jog végzettséghez is köti. Tán nem szorul bővebb indokolásra, hogy minden hatóság működésére és kivált működésének eredményességére lényegesen kihat elismertetése, tekintélye. Ennok azonban előfeltétele, hogy mindenek előtt tagjainak biztosittassók az őket megillető elismerés és tekintély, mert minden hatóság tagjai által és tagjainak működése révén testesül meg. Sok tapasztalati adat tanusitja azokat a nehézségeket, a melyekkel a félreismert és ezért kellőkép meg nem becsült tisztikar hivatalos tárgyalásai és kivált helyszini vizsgálatai alkalmával megküzdeni kénytelen. Ez pedig nemcsak az egyén jogos önérzetén ejt csorbát, hanem a nyomában járó elkedvetlenedós révén könnyen érthetően magának a szolgálatnak is rovására van. A mi tehát felidézi ezt a visszás helyzetet, azt első sorban közérdekből, de meg a tisztviselők érdekében is meg kell szüntetni. Az 1870. évi XVIII. t.-cz. 2. §-a szerint az állami számvevőszék a ministeriumtól független, önálló hatáskörrel bir, elnöke pedig rangban a ministerekkel egyenlősitve van. Az állami számvevőszék tisztviselőit, miként már fentebb is jelezve lett, a köztisztviselők minősitésóről szóló 1883. évi I. t.-czikk a közigazgatási szak körébe sorozza és minősítésüket ez a törvény — fel az állami számvevőszéki tanácsosig bezárólag — a ministeriumok központi igazgatásának fogalmazási szakában alkalmazott tisztviselők minősitésével együttesen és egyenlően a jog végzettségben állapitja meg ; sőt tovább menve a törvény az állami számvevőszék tisztviselőitől még az államszámviteltani vizsgálat igazolását is megkivánja, ^agyis kettős qualificatiót ír elő az állami számvevőszók tisztviselői számára. Ez teljesen indokolt, mert az állami számvevőszók tisztviselőinek működése nem számvevőségi tevékenység, hanem a szervezeti, közigazgatási, pénzügyi stb. törvényeknek, valamint az állam számtartási rendjének beható ismeretén alapuló fogalmazási, bírálati munka, tömérdek levelezéssel és tárgyalással, valamint jelentéstétellel az országgyűléshez. Mindezekre való tekintettel önként kinálkozik a helyzetnek olyatén megoldása, hogy az állami számvevőszéknél rendszeresített állásokra nem csak felülről a titkárokig bezárólag, hanem — a köztisztviselők minősitésóről szóló 1883:1. t.-czikk 5. § ának 4. pontjában foglaltakra való tekintettel továbbra is fentartandó három főszámtanácsosi állás kivételével — mindvégig a ministeriumok központi igazgatásánál a fogalmazási szakban elfogadott elnevezések alkalmaztassanak, nevezetesen rendszeresítessenek : a VIII. fizetési osztályba tartozó állami számvevőszéki számvizsgálói állások helyett legfőbb állami számvevőszéki segódtitkári állások, a IX. fizetési osztályba sorozott állami számvevőszéki számellenőri állások helyett legfőbb állami számvevőszéki fogalmazói állások és a X. fizetési osztálybeli állami számvevőszéki számtiszti állások helyett tagfőbb állami számvevőszéki segédfogalmazói állások, ministeri segédtitkári, illetve fogalmazói és segédfogalmazói ranggal és jelleggel. Hatóságuk, kvalifikácziójnk és munkásságuk egyaránt érdemesiti őket erre. Mindezekről a törvényjavaslat 2. §-a rendelkezik.