Főrendiházi irományok, 1910. XVI. kötet • 751-842. sz.

Irományszámok - 1910-805

805. szám. 295 Megjegyeztetik ide vonatkozólag, hogy állami, törvényhatósági (országos) ós egyáltalán fontosabb közutakon ópitendő műtárgyakra nézve az érvényben levő közúti szabványtervek mérvadók. Altalános érvénnyel mindazon vasúti és közúti műtárgyakra nézve, melyeknél a fentebbiekben foglalt határozmányok értelmében fának az alkalmazása egyáltalán szóba jöhet, kiköttetik, hogy hidpadlózatokhoz, valamint hidfőkhöz, hidjaraiakhoz, jégtörőkhöz, alapczölöpökhöz, az alaprácsokhoz, fal és süveggerendákhoz csakis tölgy vagy vörös fenyőfát, ékekhez pedig kizárólag csak tölgyfát szabad használni. Hidak ós áteresztők, támasztó- és bélésfalak, valamint általában alapozást igénylő más épitmények ós munkák is minden körülmények közt teljesen hordképesen, kellően, szilárdan ós akképen alapozandók, hogy az alapnak különösen egyenetlen ülepedése, csúszása, illetőleg elmozdulása, alámosása, felázása vagy felfagyása be ne állhasson. Mindezen követelmények szemmeltartásával az alapozások módja és mélysége minden egyes esetben a terep- és talajviszonyoknak és a még egyébként figyelembe jövő körülményeknek, valamint egyes műtárgyakat és épitményeket illetőleg az azokra nézve netalán más helyes külön előirt vagy előirandó feltételeknek megfelelően — az alapgödrök kiemelése és a felmerülő szükséghez képest esetleg a munkák végrehajtása közben fog megállapittatni. E tekintetben azonban határozottan kiköttetik, hogy a nőtt talajba 0*80 méternél kisebb mélységre lenyúló alapozást csak fagyálló kőzeten szabad előállitani, továbbá — még legkedvezőbb viszonyok és legjobb minőségű talaj mellett is — csak azon különleges esetekben, mikor az illető falak minden oldalról kellően széles ós a terep színvonalától mérve legalább 0*80 m. magas feltöltéssel teljesen körülfogva, illetőleg védve vannak. Az összes áteresztők és hidak, támasztó- és bélésfalak stb. mindennemű falazatainak előállításához kizárólag csakis portlandczement, homok és víz megfelelő arányú keverésével készitendő vizálló habarcsot szabad használni. A vastartószerkezetű és vasbeton műtárgyakra vonatkozó mindazon adatokat, melyek arra a czélra szükségesek, hogy a hidtörzskönyvek az érvényben álló vagy netalán még kiadandó szabályzatoknak ós rendeleteknek megfelelőleg elkészíthetők legyenek, tartozik az engedélyes a tényleges kivitellel mindenben megegyezően összeállítani és a felülvizsgálati műveletekkel együtt mint ezek kiegészitő mellékleteit felterjeszteni. Utszabályozások, utáthelyezésck és útátjárók felépitménye, az eredeti ut felépítményének megfelelően állitandó elő. Oly utaknál pedig, melyek kavicsolva egyáltalában nincsenek, az útátjárók mindkét sinszáltól számitandó 8—8 méter hosszúságban 15 centiméter, azontúl pedig 10 cm. vastagsában kavicsolandók. Egyes fontosabb útátjárók az esetről-esetre megállapítandó mértékben kőburkolattal látandók el. Az állomási hozzájáró utak, a mennyiben a közigazgatási bejárásról vagy esetleges pótbejárásokról felvett jegyzőkönyvek és az azokat helybenhagyó vagy később kiadandó ministeri rendeletek egyes hozzájáró utakra nézve eltérő megállapításokat nem tartalmaznának, valamint az állomási fensikon kocsiközlekedésre szolgáló területek 015 méter vastag kőlappal és 0*15 méter vastag kavicsboritással létesítendők. Az állomások előtereinek illetőleg kezelési területeinek és rakhelyeinek azon részei, melyek kocsiközlekedésre nem szolgálnak, rendszerint 10 centiméter va*'

as kavicsréte; gel boritandók.