Főrendiházi irományok, 1910. XVI. kötet • 751-842. sz.

Irományszámok - 1910-801

192 801. szám. 9. §. A jegyzők és a segédjegyzők nyugdíjának kiszabásánál minden esetben olyan összeget kell alapul venni, mint a mely e törvény 1. és 7. § ai értelmében legkisebb alapilletmény és korpótlék címén jár. Ez a rendelkezés nem vonatkozik azokra, a kik e törvény életbelépte előtt ennél magasabb összeg alapulvételére szereztek igényt. A törvényhatóság abban a/, esetben, ha a megfelelő fedezet előzetesen biztositva van, a belügyminister jóváhagyása mellett megengedheti, hogy a nyugdíj kiszabásánál az előbbi bekezdésben emiitett összegen felül a természetben adott lakás egyenértéke, vagy a lakáspénz is — mindkettő logfeljebb 600 korona összeg erejéig — számításba vétessék. 10. §. E törvény rendelkezései a jegyzők által végezhető magánmunkálatokért és a jegyzők némely hivatalos működéseért engedélyezett szabályszerű díj felszámítást, valamint a terhes átalányokat nem érintik. 11. §. A községi-ós körjegyzők, valamint a segédjegyzők illetményeinek szabályozásáról szóló 1904 : XI. t.-c. hatályát veszti. 12. § E törvény a kihirdetés napján lép életbe. A jegyzői ós segédjegyzői fizetések kiegészítésére, valamint a korpótlókra vonatkozó rendelkezések 1914. évi január hó 1-től számított joghatálylyal érvényesek. Az e törvény alapján az államot terhelő fizetéskiegószitést ós korpótlékokat a belügyminister a törvényhatóságoknak évenkint egy összegben bocsátja rendelkezésére. E törvény végrehajtásával a belügyminister s a pénzügy minister bízatnak meg. Szojka Halmán s. k., a képviselőház jegyzője.