Főrendiházi irományok, 1910. XIV. kötet • 615-697. sz.
Irományszámok - 1910-637
86 637. szám. eszközük megszerzésére törekednének, mint hivatásos koldusok a jótékonyságot kihasználják, továbbá azokat, akik munkakerülésből vagy iszákosságuk vagy erkölcsi züllöttségük miatt csavargó életmódot folytatnak vapty erkölcstelenségből élő nőkkel tartatják ki magukat (souteneurs de filles publiques). Ha a béke bíró elé állított egyén nem tartozik az itt felsoroltak közé, úgy a körülményekhez képest vagy fel kell menteni, vagy a kormány rendelkezésére bocsátani valamely munkakényszerrel kapcsolatos menhelyben (maison de refuge) való elhelyezés végett. À menhelybe utaltat akarata ellenére egy évnél tovább ott tartani nem lehet; s előbb is kibocsátható, ha egy bizonyos összegű munkabérre tett szert. A fiatalkorúakkal szemben (1. a 8 §. indokolásánál) a törvény javító nevelést ír elő (école de bienfaisance de l'État). Rendes szabadságvesztés-büntetésnek (az 1867. évi büntető törvénykönyv órtejmében) csak a csavargás súlyosabb, minősített eseteiben van helye; a rövid szabadságvesztés-büntetéseknek a belga törvényhozás és bírói gyakorlat semmi üdvös hatást nem tulajdonít. Az ezekben röviden vázolt törvény kiváló sikereket mutat fel, amiben természetszerűen a végrehajtás céltudatos erólyének is nagy érdeme van. 6. Hasonló eredményekről még nem számolhat be, de a kérdés hasonlóan modern szellemben való rendezését nyújtják a munkakerülésről, koldulásról és az iszákosságról szóló 1900. május 31-iki norvég törvény 1 — 15. §-ai. E törvény lényegesebb rendelkezései a következők. A munkakerülőket, akik magukat koldulással vagy a közjótékonyság igénybevételével tartják fenn, vagy a családjuk eltartására vonatkozó kötelességüket megsértik, a rendőrhatóság meginti s a helyi szegényügyi hatóság a lehetőségig megfelelő munkára utalja. Ha a tettes az intelem ós a munkára utalás után egy éven belül újból az előbbi rendelkezés alá esik, úgy három hónapig terjedhető fogházzal büntetik meg. A bíróság egyúttal felhatalmazza az ítéletben a Átadhatóságot, hogy az elítéltet 18 hónapra és ha visszaeső, három évre dologházba utalhassa. Ily esetben a fogházbüntetés egészen vagy részben elengedhető. Csavargó vagy kószáló egyéneket, ha ellenük az a gyanú merül fel, hogy egészben vagy részben bűncselekmények elkövetéséből tartják fenn magukat, a rendőrség felszólíthatja, hogy igazolják keresetforrásaikat. Ha alaposan feltehető, hogy a gyanúsított egészen vagy részben pénzbüntetésnél súlyosabban büntetendő cselekményekből tartja fenn magát, három hónapig terjedhető fogházzal büntetik meg. A bíióság egyúttal felhatalmazza a vádhatóságot, hogy az elítéltet a büntetés kiállása után három évre ós ha visszaeső, hat évre dologházba utalja. Ily esetben a fogházbüntetés végrehajtását egészen vagy részben el lehet engedni. Ugyanily elbánás alá esik az is, aki szokásszerűen kószál vagy csavarog és viselkedésével a közbiztonságra veszélyes. A két utóbbi esetben a vádhatóság előzetesen figyelmeztetheti a gyanúsítottat, hogy bűnvádi eljárást indítanak ellene, ha meghatározott idő alatt jogszerű keresetet nem igazol. Az előbbi rendelkezések alapján elítéltek egyes csoportjaiba tartozó egyéneket a bíróság illetőségi községükbe utasíthat. A csavargókat a rendőrség állandó lakóhely szerzésére utasíthatja; ha vonakodnak, ilyet számukra a hatóság kijelölhet. Az illetőségi községébe utalt, úgyszintén valamely állandó lakhelyre utasított egyéneket, ha öt éven belül jogszerű keresetforrás nélkül csavargó
