Főrendiházi irományok, 1910. XIV. kötet • 615-697. sz.
Irományszámok - 1910-636
636. szám. 65 az 5.000-et elérné és hogy ez a hátralék a legközelebbi években állandóan növekednék. A nagy hátralék következtében a polgári perek körülbelül egy évig hevernek a kir. Kúrián, míg elintézésre kerülnek. Hogy az igazságszolgáltatásnak ilyen nagy késedelme veszedelmes, azt nem kell bővebben fejtegetnem. Teljes tudatában vagyok annak, hogy ennél a kérdésnél az államháztartás pénzügyi viszonyaira tekintettel kell lenni. Ezért törekedtem oly megoldási módokat keresni, amelyek a bírói létszám szaporitása nélkül alkalmasak lennének a javulást előidézni; azonban arra a meggyőződésre kellett jutnom, hogy a bírói létszám szaporítása nélkül gyökeres és sürgős javulást elérni nem lehet. A kir. Kúria bíráinak mostani létszámával annyi ügyet sem képes elintézni, mint amennyi egy óv alatt beérkezik, tehát a hátralékból semmit sem dolgozhat fel. A bírák tevékenységét tovább fokozni nem lehet, az már most is azon a határon van, amelyen túlmenni ós több ügy elintézését követelni az elintézés alaposságának veszélyeztetése nélkül lehetetlen. A kir. Kúria egy-egy bírája az 1912. évben átlag 288 ügyet intézett el, vagyis épen mégegy^zer annyit, mint amennyi a német legfőbb bíróság, a Reichsgericht, egy-egy bírájára esett (144). Az ügyeket a kir. Kúriáról erőszakosan leszorítani a jogbiztonságra és gazdasági életünkre egyaránt káros volna. Nem marad tehát más hátra, mint a bírói létszám szaporitása ós e célból a kir. Kúria számfeletti bírói létszámának, amelyet az 1893 : XXXII. t.-c. 1- §-a háromban állapít meg, tizenháromra felemelése vagyis a kir. Kúria niai bírói létszámának tízzel szaporítása. Ez évenkint 125.000 korona többkiadást okoz, azonban remélni lehet, hogy a polgári perrendtartás életbelépésével, amikor a járásbírósági értékhatárnak erős felemelése következtében az ügyek jelentékeny része nem fog a kir. Kúriára kerülni, a Kúria munkatérbe apad ós a most létesített számfeletti állások fokozatosan csökkenthetők lesznek; az említett költségtöbblet tehát csak átmeneti. Az előadottakból nyilvánvaló, hogy a kir. Kúria munkaerejének növelése akkor is szükséges volna, ha nem állanánk a nagy igazságügyi reformnak, az évtizedek óta várt polgári perrendtartásnak a küszöbén, de elodázhatatlanul és sürgősen szükséges ez a növelés most, amikor elsőrendű igazságügyi feladat az, hogy a polgári perrendtartásnak a kir Kúrián életbelépése ott rendezett állapotokat találjon, mert ha az új eljárás szerinti ügyek oly időben kerülnek föl tömegesen a kir. Kúriára, amikor az régi hátralékok nagy súlyával küzd, ez oly munkatorlódást idéz elő, amely beláthatatlan igazságszolgáltatási bajokat rejt magában és amelyért a felelősséget el nem vállalhatom. Figyelmet érdemel végül az a szempont is, hogy az igazságszolgáltatás gyorsasága ós jósága elsőrendű állami érdek, amelynek kielégítése gazdasági és szociális téren busásan meghozza gyümölcseit. A felsőbíróságok tagjainak és más hasonló rangú igazságügyi tisztviselőknek, továbbá a kir. Kúria segéd- ós kezelőszemélyzetének fegyelmi bíróságát az 1.881 : LIX. t.-c. 104. §-a határozza meg. Minthogy azonban az U J polgári perrendtartás életbeléptetéséről szóló 1912 : LIV. t.-c. 3. §-a az sgész 1881 : LIX. törvénycikket hatályon kivül helyezte, addig is, míg a fegyelmi bíráskodás új törvényi szabályozást nyer, szükséges az említett fegyelmi bíróságot fenntartani ; ezt teszi a javaslat 6. §-a. A közjegyzőkről szóló 1874 ; XXXV. t.-c. 6. §-a szerint a közjegyzői Főrendi iromány. XIV. 1910—1915. 9
