Főrendiházi irományok, 1910. XIV. kötet • 615-697. sz.
Irományszámok - 1910-692
G92. szám. 595 A szóban lévő engedélyek megadására a törvényjavaslat az illetékes elsőfokú iparhatóságokat, Budapest székesfőváros területén — az eljárás egyöntetűsége érdekében — a székesfőváros tanácsát hatalmazza fel. A törvényjavaslat tehát e fontos teendőt oly hatóságok hatáskörébe utalja, melyek az iparügyekben való jártasságuk mellett, teljesen ismerik a kivételek megállapításánál figyelembe jövő specziális viszonyokat s az érdekeltek által közvetlenül s minden időveszteség nélkül felkereshetők. A törvényben (1. §.) illetőleg a törvény alapján kiadott rendeletben (2. §.) megállapitott üzleti záróra alól a törvényjavaslat 5. §-a alapján engedélyezhető szóban levő kivételek megállapításához Budapest székesfőváros területére nézve a törvényjavaslat a kereskedelemügyi minister előzetes jóváhagyásának kikérését irja elő abból a czélból, hogy a székesfőváros területére nézve, a hol a szóban lévő kivételek engedélyezéséhez a legielentékeny ebb üzleti érdekek fűződnek, a kereskedelemügyi minister közvetlen befolyásával is biztosithassa az e részben irányadó üzleti szempontok teljes figyelembe vételét. A törvényjavaslat 6. §-a módot kivan nyújtani a kereskedelemügyi ministernek, hogy egyfelől a székesfőváros tanácsa és az illetékes elsőfokú iparhatóságok által az 5. §. alapján adott engedélyeket, másfelől pedig azt, mily mértékben veszik igénybe az érdekelt üzlettulajdonosok a törvényjavaslat 4. §-ában biztosított lehetőséget, nevezetesen a megengedett mértékben foglalkoztatják-e az üzlettulajdonosok üzleti alkalmazottaikat' az üzlet kötelező zárvatartásának tartama alatt, állandóan figyelemmel kisérhesse. E végből kötelezi a székesfőváros tanácsát, úgyszintén az elsőfokú iparhatóságokat, Jiogy a törvényjavaslat 5. §-a alapján adott engedélyekről s az utóbbiak ezenfelül a törvényjavaslat 4. §-a alapján hozzájuk beérkezett bejelentésekről a kereskedelemügyi minister által rendeleti úton meghatározandó módon jegyzéket vezessenek s azt a kereskedelemügyi ministernek — az általa szintén rendeleti úton meghatározandó időközönkint bemutassák. E jegyzékek egyszersmind igen becses anyagot fognak szolgáltatni az e részben az üzleti élet által támasztott igényekről s a kínálkozó összehasonlítások révén lehetővé fogják tenni annak az egészen tüzetes megállapítását, fentartandók-e a szóban lévő kivételek, s ha igen, mily mértékben. A törvényjavaslat 7. §-ában biztosított bélyegmentességet az a körülmény indokolja, hogy a munkaadók által a törvény alapján előterjesztett kérvények s az általuk tett bejelentések nem tekinthetők az illetők magánérdekéből folyóknak. A bejelentések a hatósági ellenőrzés céljait szolgálják, s igy azok fejében a munkaadók bélyegilletékkel meg nem terhelhetők. A törvényjavaslat az üzletnyitási időpont s a záróra kérdését, mint már fentebb emiitettem, egyelőre csak Budapest székesfőváros, valamint az azzal szomszédos községek területére nézve szabályozza. A magyar szent korona országainak egyéb területére nézve a törvónyjavaslat 8. §-ában a vármegyei és városi törvényhatóságokat hatalmazza fel, hogy az üzletnyitási időpont s a záróra kérdését, a törvény rendelkezéseinek.megfelelő alkalmazásával, saját területükön szabályrendelettel szabályozhassák, addig is, míg e kérdés törvényben fog szabályoztatni. E felhatalmazás megadja a lehetőséget arra, hogy a záróra kérdése a vidéken is, ott természetesen, a hol az megokolt, és a hol a munkaadók ós alkalmazottak egyetértő megállapodásában rejlő előfeltétel szintén fenforog, e megegyezésnek ós az illető hely specziális viszonyainak megfelelő ideiglenes megoldást nyerjen. A törvényjavaslat 1 — 8. §-aiban az üzletnyitási időpontra s a zárórára vonatkozó rendelkezéseknek az ipari munka vasárnapi szüneteléséről szóló 75*
