Főrendiházi irományok, 1910. XIV. kötet • 615-697. sz.
Irományszámok - 1910-692
692. szám. 591 Az érdekeknek ez a találkozása, illetőleg közös felismerése a székes fővárosban már több év óta azzal a közszempontokból dicséretes eredménynyel járt, hogy a kereskedő főnökök nemcsak szószólóivá szegődtek az alkalmazottak ez irányú mozgalmának, de önként és egész iparágakra kiterjedőleg közös megegyezéseket lótesitettek üzleteiknek különösen a nyári hónapokban való korábbi bezárására nézve. Az egészségtelen konkurrenczia azonban mindig gátat tudott vetni e megállapodások teljes mértékű betartása és ezzel ennek a fontos kérdésnek társadalmi úton való kielégitő megoldása elé, úgy, hogy az érdekelt főnökök és alkalmazottak ez ügyben először a székesfőváros közbelépését kérték oly irányban, hogy megfelelő szabályrendelet alkotásával szerezzen a megállapodásoknak érvényt, majd pedig, a midőn a székes főváros törvényhatósága kifejezett törvényes felhatalmazás hiányában magát ilyen szabályrendelet alkotására feljogosítottnak nem látta, a székes főváros támogatásával a kereskedelemügyi kormányhoz fordultak olyan törvényi intézkedés sürgős kieszközlése végett, mely felhatalmazná a törvényhatóságot arra, hogy a kereskedelmi üzletek kötelező zárórájának kérdését a törvényhozás további intézkedéséig szabályrendelettel szabályozhassa. Az üzleti záróra megállapítása az alkalmazottak munkaidejének szabályozását jelentvén, ennek a kérdésnek ugy a munkaadók, mint az alkalmazottak szempontjából egyaránt fontos több olyan részlete van, a melyet magának az üzleti zárórának megállapítása még nem old meg. Viszont a munkaidő korlátozása és megállapítása több kevesebb vonatkozásban van a szolgálati viszony számos más kérdésével is, ugy hogy a munkaidőnek ós az ezzel kapcsolatos kérdéseknek a záróra megállapításával együtt való szabályozásáról, különös figyelemmel arra is, hogy ebben a tekintetben nemcsak a fővárosra, hanem az egész országra kiterjedő törvényi intézkedésre van szükség, s igy nemcsak a székesfővárosi, hanem a vidéki, ez irányú szükségletek kielégítéséről is kell gondoskodni, legczélszerűbb a kereskedelmi alkalmazottak szolgálati viszonyának amügy is törvényhozási rendezésre váró egyéb kérdéseivel kapcsolatban, egységes törvény keretében intézkedni. Egy ilyen törvényjavaslatnak, nevezetesen az ipari és kereskedelmi üzletekben alkalmazott magántisztviselők ós kereskedősegédek szolgálati viszonyának szabályozásáról szóló törvényjavaslatnak a vezetésem alatt álló ministeriumban való kidolgozása iránt intézkedtem is és ennek a törvényjavaslatnak előkészítő munkálatai már igen előrehaladott stádiumban vannak. Az e törvényjavaslatban megoldandó kérdések nagy complexumánál fogva azonban előre látható, hogy a törvényjavaslat végleges elkészítése és az országgyűlés elé való terjesztése még bizonyos időt igénybe vesz, ugy hogy annak törvényerőre emelkedése az év vége előtt nem várható. Ezzel szemben pedig igen kívánatos, hogy az üzleti záróra kérdése a közeledő nyári hónapokra való tekintettel legalább a székesfővárosban ideiglenes törvényhozási intézkedéssel megoldassók, mert ily módon biztosítjuk a túlhosszú munkaidő korlátozásában rejlő, munkaadók ós alkalmazottak által egyaránt óhajtott előnyöket ós az erre vonatkozólag létrejött kölcsönös megállapodásoknak mindenki által való megtartását, a nélkül, hogy a kérdésnek a fentebb jelzett törvényjavaslat utján országosan ós minden irányban való rendezése ez által hátrányosan befolyásoltatnék. Ez okból készítettem el a mellékelt törvényjavaslatot, mely az óhajtott czélra, vagyis az üzleti zárórának minél sürgősebb szabályozására való tekintettel kötclezőleg csupán a székesfővárosra intézkedik és az üzleti zárórának a székesfőváros területén való szabályozásánál is mellőz minden olyan kér-
