Főrendiházi irományok, 1910. XIV. kötet • 615-697. sz.
Irományszámok - 1910-672
072. szám. 407 a lehetőséget tartja fenn olykép, hogy ott, a hol ez már nagyon indokoltnak látszik, a vallás- és közoktatásügyi minister az egyes korpótlékok engedélyezése alkalmával az illető lelkészség jövedelmének előző összeírásában szereplő tételeket vizsgálat alá vehesse s azokat az ujabb vizsgálat eredményéhez képest megfelelően módosithassa. E §. e rendelkezése lehetővé teszi, hogy az 1898. évi XIV. t.-cz. 11. §. 4. pontjának utolsó bekezdése, a mely szerint a terményben' és munkabeli szolgáltatások pénzértékének megállapitása mindenkor csak 10 évre szól, a végrehajtásban kevésbé szigorú értelmezésre találjon. Az, hogy a katholikus lelkészekre nézve a megállapított jövedelmek esetenkint ily alapon való módosítása az Orsz. katholikus kongrua-tanács előzetes meghallgatása után történjók: az 1909. évi XIII. t.-cz. 7. §-ának azon rendelkezéséből folyik, a mely szerint e tanácsot e jövedelmek megállapitása körül ingerentia illeti. Az egyházi körök nagyobb megnyugtatására jelen szakasz az annak alapján hozott ministeri határozatok ellen úgy az egyházi főhatóságnak, mint az érdekelt lelkésznek panaszjogot ad a közigazgatási biróságnak. 7. §-hoz. Az államkincstár érdekei megkívánják, hogy korpótlék czímén az államkincstár csak akkor legyen terhelve, ha tényleg nincs meg az a jövedelem, a melyet a jelen törvény biztosítani kívánt. Jelen §. ezt akarta biztositani, szemben az 1898. évi XIV. t.-czikk 14. §-ának második bekezdésével, a mely az államkincstárra kevésbé kedvező értelmezésre enged tért. 8. §-hoz. A jelen §. szerint az eddigi kongrua-törvény éknek mindazon rendelkezései, a melyek a jelen törvény határozmányaiba nem ütköznek : a korpótlék szempontjából megfelelően alkalmazandók. Ügy az államkormányzati, mint az egyházi administratiónak ós a lelkészeknek egyaránt érdeke, hogy a korpótlókok körül ne érvényesüljenek más jogelvek, mint a melyek az eddigi kongrua körül érvényesültek. Áll ez annál is inkább, mert a korpótlók csak kiegészitő része a kongrua-törvény alapján már folyósitott jövedelmeknek és mert egy hosszú és szilárd joggyakorlat már részleteiben is megállapította azokat az elveket, a melyek a tulaj donképeni kongruára vonatkoznak. 9. §-hoz. Már az 5. §. indokolásánál jeleztem, hogy általán nem tekinthető közérdeknek a csekély lélekszámmal biró hitközségek fennállása. Jelen §. módot akar nyújtani arra, hogy ott, a hol különleges köztekintetek nem teszik kivánatossá a csekély hivő számmal biró hitközségek fentartását, a kormánynak módja legyen megkímélni az államkincstárt attól, hogy korpótlék czímén is terhelve legyen.
