Főrendiházi irományok, 1910. XIV. kötet • 615-697. sz.
Irományszámok - 1910-637
94 367, szám. Az elzüllés lejtőjén, ú. n. szociálpathologikns állapotban élő egyéneket pedig — mint alább részletesebben kitűnik — rövid szabadságvesztéssel sem rendes életmódhoz szoktatni, sem munkára nevelni nem lehet. A Kbtk. rendelkezéseit e szempontból oly kép kell módosítani, hogy a munkakerülőket, egyes enyhébb esetektől eltekintve, hosszú ideig tartó, mnnkára nevelő intézetekbe kell beutalni. VI. A reform lényege és irányelvei. Tételes jogunk, amint a fentebbi rövid áttekintés mutatja,. a munkakerülők elleni védekezés szempontjából teljesen fogyatékos és átdolgozása elodázhatatlanul sürgős feladat. 1. Osztályozás. A kérdés célszerű megoldásának első feltétele a munka nélkül élő s a társadalomra ezzel veszélyessé válható elemek megfelelő osztályozása. E feladatot a törvényhozások évszázadokon át nem tudták megoldani ; egyenlő elbánásban részesítettek minden munkátlanul élő vagyontalan embert. Emiatt aztán a fontosabb részletek kérdését sehol sem oldották meg helyesen. Az 1891. évi belga törvények indokolásában Le Jeune hangsúlyozta, hogy az eddigi törvényhozás nagy fogyatkozása volt, hogy a nyomort a bűnösség kritériumait feltüntető munkakerüléstől megfelelően nem választotta el és ezzel egyfelől a szerencsétlenek jogtalan megbüntetését vonta maga után, akik csak könyörületre szorulnak, míg másfelől a visszaesők büntetése aránylag túlságosan rövid letartóztatásban merült ki. Az 1890. évi antwerpeni első s az 1894. évi Hegei második nemzetközi patronázs-kongresszusnak és az 1895. évi párisi ötödik nemzetközi börtönügyi kongresszusnak érdeme, hogy az osztályozást éles határvonalakkal keresztülvitte. Az ezen kongresszusokon hozott határozatok szerint, mint fentebb már említve volt, a csavargók és koldusok három csoportját kell megkülönböztetni : a) a betegeket és gyöngéket, ideértve a nem rendes elmeállapotú egyéneket is; ezeket támogatni kell; b) az alkalomszerűen csavargó és kolduló egyéneket; ezekuek munkakényszerrel kapcsolatos intézetekben való időleges elhelyezéséről kell gondoskodni ; c) a szokásszerű csavargókat és koldusokat; ezeket .hosszantartó munkáltatásra kell kényszeríteni. A két utóbb említett csoportba önként érthetően csak a munkakerülők tartoznak; munka híjján szűkölködő, de dolgozni kivánó egyéneket a társadalom és államhatalom nem büntetheti; inkább az a kötelessége, hogy megfelelő munkához juttassa, vagy időlegesen támogassa őket. De ugy ezekkel, mint a többi csoportokkal szemben is a társadalomnak egyaránt megfelelő védelmet kell nyújtani, az egyes csoportok természete által megkívánt eszközökkel. A célnak teljesen csak oly megoldás felelhet meg, amilyet Le Jeune kezdeményezésére a belga törvényhozás tett magáévá, amikor a dologházak mellett megfelelő menhelyekről és mindenekelőtt a szegényügy tervszerű rendezéséről is gondoskodott.
