Főrendiházi irományok, 1910. XIII. kötet • 585-614. sz.

Irományszámok - 1910-587

587. szám. 89 A pártfogó tisztviselő kötelességeit a legtöbb állam törvénye akként körvonalozza, hogy feladatává teszi a bíróság elé kerülő fiatalkorú tanulmányozását (to investigate), a gyermek érdekeinek képviseletét a tárgyaláson, a bíró által kivánt információ szolgáltatását, a gyermek gondozását a tárgyalás előtt és után. A pártfogó tisztviselő legfontosabb kötelessége a próbára bocsátott fiatalkorúak ellenőrzése és támogatása. Utah állam törvénye szerint a pártfogó kötelessége az is, hogy a fiatalkorú ügyét panasz által a bíróság tudomására hozza és fellépjen a szülők eilen, akik a gyermek el hagyottságának okai. Jellemző vonása az északamerikai gyermekbírósági rendszernek, hogy a tárgyalás rendszerint nem eredményez végleges határozatot. Legtöbb állam feljogosítja a bírót, hogy a fiatalkorút a tárgyalás befejezése után is időről-időre újra maga elé idézze és kihallgassa. Időközben a fiatalkorú a pártfogó tisztviselő felügyelete alatt otthonában, esetleg más megfelelő családnál vagy intézetben nyer elhelyezést. Alapvető gondolat azonban, hogy a gyermek a családba való s ezért, hacsak lehetséges, a bíró úgy intézkedik, hogy a gyermek a probation officer ellenőrzése mellett szüleinél maradjon. »I give You a chance^ (»még egyszer megadom a lehetőséget ) ez a bíró gondolata, mielőtt a gyermeket a szüleitől elveszi és állami felügyelet (ward of the state) alá helyezi. Ezzel egyszersmind a szülőkhöz fordul, akiknek megszabja a feltételeket, melyeknek megtartásával a fiatalkorú erkölcsi züllésének okait kivánja megszüntetni, az erkölcsi fejlődés lehetőségót biztosítani. Hogy a szülők ezeknek a feltételeknek megfeleljenek, azt a bírói parancs figyelmen kivül hagyása miatt kiszabható érzékeny (egy, két, sőt néhol három évig terjedhető) fogházbüntetés biztosítja, hogy pedig maga a fiatalkorú jó úton halad-e, ennek ellenőrzése a pártfogó tisztviselő feladata. Időnként a legtöbb államban a bíró maga is meggyőződést szerez a próbára bocsátás eredményéről, amelytől a próbaidő letelte után a végleges határozat függ. Végleges határozatában a gyermekbíróságot a törvény nem köti meg s ez talán legnyomatékosabb különbség az amerikai és az európai jognak a fiatalkorúakra vonatkozó materiális rendelkezései közt. Legtöbb amerikai államban a bírónak ezt a szabadságát csak az a negatívum korlátozza, hogy a fiatalkorút nem ítélheti a felnőttek ellen alkalmazható büntetésre. Négy államban a törvény mint a fiatalkorú elleni végleges intézkedésnek a fogház- vagy pénzbüntetésnek is helyt ád: akár az eredeti bűncselekmény alapján, akár a próbára bocsátás feltételeinek megszegése miatt. Egyes államokban, ha a fiatalkorú »javíthatlannak* vagy szokásos bűntettesnek mutatkozik, más államokban, ha bűntett a vád tárgya vagy a fiatalkorú tizennegyedik életévét már betöltötte, a bíró az ügyet a törvény rendes útjára utalhatja. Ezektől a kivételes rendelkezésektől eltekintve azonban a fiatalkorúval tehető intézkedés rendszerint valamely javító vagy nevelő iskolában vagy intézetben való elhelyezésben áll. A gyermekbíróság végleges döntése ellen kilenc állam törvénye kifejezetten perorvoslati jogot ad (egyes államok csak a fiatalkorúnak, mások a hozzátartozóknak is), de azokban az államokban, amelyekben a fiatalkorúak bírósága nem külön bíróság, e jog egyébként is magától értetődő. Ha a bíróság a fiatalkorút valamely intézetbe helyezte el, egyes államokban továbbra is a bíróság ellenőrzése alatt marad. így öt államban csak a bíróság rendeletére bocsátható szabadon, Ohióban csak az intézet vezetősége bocsáthatja el, Oregonban elbocsátásához a bíróság és az intézet egyetFőrendi iromány. XQ& 1910—191ő. 12