Főrendiházi irományok, 1910. XIII. kötet • 585-614. sz.
Irományszámok - 1910-587
587. szám. 77 Az anyagi büntetőjog vezéreszméivel összefüggő ezen feladatok mellett a XIX. század büntető perjoga a fentebb említett reakció természetes hatásaként fontos alkotmányjogi s az egyéni szabadság védelme érdekében fekvő garanciális szempontok érvényesítésére is hivatott. A bűncselekmények üldözését illetően a legalitás elvének uralma a túlnyomó. A királyi ügyészségnek minden hivatalból üldözendő bűncselekmény miatt, ha a terhelt büntetőjogi felelősséggel tartozik, vádat emelni kötelessége. Viszont azonban a bíróság nem teheti eljárása tárgyává olj 7 an bárha veszélyeztetett fiatalkorú vagy közveszélyes ember ügyét, aki a törvény szerint bűncselekményt nem követett el. Az eljárás ura a vádló s a bíróság, bármily szükségesnek látná, akár a terhelt oltalma, akár a társadalom védelme érdekében, nem tehet semmiféle intézkedést az oly bűntettessel szemben, aki ellen vádat nem emeltek vagy aki ellen a vádat elejtették. Az eljárásnak nyilvánosan kell lefolynia, hogy eleje vétessék minden bírói önkénynek. Hasonló célt szolgál a védelem tág körre kiterjesztése, és az ügyfólegyenlőség. Az eljárást érdemleges határozattal befejezni néhány kivételtől eltekintve, csak a szóbeliség ós közvetlenség alapelvei alapján tartott főtárgyaláson lehet. Ezzel szemben, minthogy a bűncselekményt elkövető gyermekekre és hatalkorúakra vonatkozó új alapgondolatok és jogszabályok a bíróságra az eddigitől teljesen eltérő ú] feladatokat ruháznak, könn}^ megérteni, hogy a büntető perjognak más anyagi jog alkalmazására hivatott elveit és tételeit fiatalkorúak és gyermekek ügyeiben gyökeresen át kell alakítani. Amint az új anyagi jogszabályok a fősúlyt a bűncselekményt elkövetett gyermekek és fiatalkorúak nevelésére fektetik, úgy az alaki jogszabályoknak sem feladata többé, hogy a bírót egy-egy vád tárgyává tett tényállás minden apró részletének felderítésére kötelezzék. A főcél itt a cselekménnyel való Vonatkozásban az egyéniség megisnwrvsp, életviszonyainak tanulmányozása lesz, ü0 &y a bíró kellően tájékozva legyen, hogy nem a cselekmény megtorlására, hanem a gyermek vagy fiatalkorú megmentése érdekében milyen intézkedést tegyen. G}^akran fontos ugyan a cselekmény egyes részleteinek megállapítása ls , de csak azért, mert az egész cselekménynek a bűntettes egyéniségének Megítélése szempontjából jelentősége van Annál nagyobb súlyt kell helyezni az eljárás szabályozásában a fiatalko i'ú személyét és egyéniségét illető minden adat felderítésére ; de egyúttal már az eljárás megindításától kezdve arra is, hogy őt minden káros befolyástól távol tartsuk. Az egyéni szabadságnak ós az alkotmányjognak követelményei épen e ^ért nem maradnak oly döntő jelentőségűek, mint a mily énekül a XIX. s zázad általános perjogi rendelkezéseiben szerepeltek. Kétségtelen ugyanis az, k°gy a korlátlan szabadság, az a féktelenség, melyben kivált a nagy városokban az elhagyott gyermekek és fiatalkorúak mindazt elkövethetik, amit Ösztöneik, ingereik, érzókiségük kíván, mennyi bájnak, pusztulásnak és bűncselekménynek okozója: a megfelelő felügyelet, a jó ellenőrzés és a féktelen kicsapongasok korlátozása épen úgy hozzátartozik a gyermekvédelem és a fiatalkorúak mentésének sikeréhez, mint a megfelelő nevelés. Ha a törvényhozás, a kormányzat ós a társadalom a fiatalkorúak korlátlan kicsapongásának vagy állandó henyélésének meggátlására ezeknek
