Főrendiházi irományok, 1910. XIII. kötet • 585-614. sz.
Irományszámok - 1910-587
74 587. szám. látva, sem a cselekmény társadalmi gyökereivel, sem a bűntettes osztályok közt fennforgó jelentékeny különbségekkel nem törődött. A büntetőjog gyökeres átalakításához azonban még hosszú út vezet. A jognak ez az ága, amelynek mikénti rendezésétől egyfelől a társadalmi renddel összeütközésbe jutott emberek tízezreinek élete és szabadsága függ, amely másfelől a nagy társadalom millióinak összes javait védelmezi, merész kísérletekkel nem bolygatható meg. A régi jog na^y általánosságban és legfőbb alapvonalaiban még az egész világon fennáll, s a forrongó eszméknek legbátrabb előharcosai is ma még csak azt vitatják, hogy a büntetőjog átalakulásának átmeneti korszakában élünk. Vannak azonban a büntetőjog új irányainak olyan leszűrt eredményei is, amelyeknek gyakorlati sikere többé nem kétséges, amelyeknek a törvényhozás, a közigazgatás ós a társadalom útján való megvalósításától minden kétség nélkül remélhetjük a bűncselekmények számának apadását, számottevő társadalmi rétegek anyagi és erkölcsi regenerációját, végeredményében a társadalom hatályosabb oltalmát, a nemzet erejének megőrzését ós gyára, pítását. Ilyenek kétségtelenül az új irányoknak azok a megállapításai, amelyek az erkölcsi veszedelemben forgó, züllésnek indult ós a bűncselekményt elkövető gyermekekre és fiatalkorúakra vonatkozóan különleges intézkedéseknek vetették meg alapját. A magyar törvényhozás jelentékeny haladást tett ezen a téren. Az állami gyermekvédelmet megalapozó 1901 : VIII. és XXI. törvénycikk céltudatosan és megfelelő pedagógiai módszerrel végrehajtva, néhány évtized alatt az elhagyott és veszélyeztetett gyermekek százezreit lesz hivatva megmenteni az anyagi és az erkölcsi elzülléstől. Az 1908 : XXXVI. törvénycikkbe iktatott Büntető Novella (Bn ) p. dig a fiatalkorú bűntettesekre vonatkozólag azokat a reformgondolatokat juttatta érvényre, amelyek az északamerikai Egyesült-Államokban szerzett kedvező tapasztalatokon okulva, a fiatalkorú , bűntettesekre vonatkozó anyagi jogszabályok átalakítására vezettek. Az új jogszabályok elvi alapjai a következők. A társadalom rendjét és az egyének jogilag védett érdekeit a legnagyobb veszedelem azok részéről fenyegeti, akiknek testi, értelmi és erkölcsi fejlesztését gyermekkorukban és fiatalságuk idején elhanyagolták, vagy éppen károsan befolyásolták és hátráltatták. Az erkölcsi veszedelemben forgó, züllésnek indult és a bűncselekményt el követett gyermekek és fiatalkorúak többnyire önhibájukon kívül jutnak összeütközésbe a társadalmi és a jogrenddel. Az összeütközés okát legtöbbször környezetük hibáiban ós egyéniségük fogyatkozásaiban kell keresnünk. Egy részük testileg satnya és a normális társadalmi életre ezért képtelen ; másik részükből hiányzik az értelmi erő azon foka, amely nélkül az életküzdelmet megengedett rendes fegyverekkel megvívni alig lehet; legnagyobb részükből pedig hiányzik az erkölcsi szabadság, amely az emberben energiát feltételez, hogy a külső ingerekkel és az ösztönszerűen ható erőkkel szemben az erkölcsi képzetek diadalát biztosítsa. Minthogy kevés kivétellel minden emberben megvan a lehetőség, hogy jókor kezdett, kellő gondozás mellett testileg egészséges, értelmileg művelt és erkölcsileg erős legyen: e lehetőségeket valósággá, virtuális erővé kell kifejleszteni a veszélyeztetett gyermekekben és fiatalkorúakban is. A megtorló büntetéseknek, a bűncselekmény súlyának megfelelő arányt kereső jogszolgáltatás tehát e téren nem érhet célt A gyermeket és a
