Főrendiházi irományok, 1910. XIII. kötet • 585-614. sz.
Irományszámok - 1910-586
586. szám. 49 A 21., 22. és 23. §§-hoz, Ezen szakaszok az államsegélyek igénybevételének módjait az 1907. évi XXVII. t.-cz. rendelkezéseihez hasonlóan szabályozzák. Az azokban megállapitott határidők adminisztratív szempontokból voltak kitüzendők. A 21. §. második bekezdése biztositja azt, hogy a törvényjavaslat törvényerőre emelkedésekor már alkalmazásban állott tanitók, a javaslatban megállapitott magasabb illetmények élvezetébe az 1913. év január hó 1-től kezdve lépjenek. A 22. §. első bekezdése fölhatalmazást ad arra, hogy az ezen javaslatban megállapitott magasabb illetmények erejéig az 1907 : XXVII. t.-czikk rendelkezéseinek szoros betartása mellett államsegély engedélyezhető. A 22. § második bekezdése azért engedi meg, hogy fizotéskiegészitési államsegélyt már élvező tanitó jelen javaslatban megállapitott magasabb illetményeinek kiegészítésére szükséges államsegély az iskolafentartó külön kórelme nélkül hivatalból folyósittassék, mert az iskolafen tartók akkor, a midőn a jelenleg már élvezett fizetés kiegészítési államsegélyért első izben folyamodtak, szegénységüket és azokat a feltételeket, a melyek alapján államsegélyre igényt tarthatnak, már igazolták. Ezek a fel tó telek pedig nagy körültekintéssel biráltattak el. Ez a szakasz egyben biztositja azt, hogy az érdekelt tanitók a javaslat kedvezményeiben mielőbb részesülhessenek. • A 23 §. 2. bekezdéséhez a következőket jegyzem meg: Az 1907 : XXVII. t.-czikk 8. §-a, a javadalom megállapításának két kategóriáját létesítette akkor, a midőn csak az államsegélyt addig nem élvezett állásokra nézve rendelte el a javadalom újra értékelését, azon megállapításokat pedig, melyek alapján az állás már az 1893 : XXVI. t.-czikk alapján államsegélyt nyer, a régi 1893. évi értékelés alapján érintetlenül hagyta. Ezen anomálián óhajt segíteni a jelen javaslat, amikor ilyen régi értékelési javadalomnak tanitóváltozás esetén újra értékelését rendeli el. A 24. §-hoz. A javaslat 24. §-a a kántortanítók javára azon méltán}^os rendelkezést tartalmazza, hogy a kántori illetmény, a helyi forrásból eredő tanítói javadalomhoz legfeljebb 1.000 korona erejéig számíttatik tanítói fizetésnek és igy a kántori javadalomnak az a része, a mely a tanítói fizetéskiegészitésre föl nem használtatott, mint tisztán kántori jövedelem, a fizetésemelkedóssel járó többletekre befolyással nincs. Ezen rendelkezés egyébként az 1907. évi XXVII. t.-czikk 11. §-ának arra való tekintettel módosított átvétele, hogy az alapfizetés és korpótlékok helyébe az egységes fizetés lépett. A rendelkezés hatását a következő példa világosítja meg : egy tanítónak a javaslat szerint szolgálati ideje után 2.000 korona fizetésre van igénye. Helyi javadalma : tanítói fizetés 800 korona kántori 600 korona vagyis összesen 1.400 korona. Fenti kántori járandóságból csupán 200 korona számitr tátik be, vagyis összesen 1.000 korona és 1.000 korona államsegélyként adható meg. A fenmaradó 400 korona tehát a kántori teendők külön díjazásaként szerepel. A 25. §-hoz. Ez az intézkedés az 1907 : XXVII. t.-czikk 12. §-a első bekezdése idevonatkozó rendelkezésének megfelelő módosítása ós kiegészítéssel való áttételo, Főrendi iromány. XIÏL 1910—1915. 7
