Főrendiházi irományok, 1910. XIII. kötet • 585-614. sz.
Irományszámok - 1910-585
585. szám. 15 azáltal, bogy a lakáspénzek a magasabb fizetési osztályokban magasabb öszszegekben állapittatnak meg. Ha tekintetbe vesszük ezen kivül még azt is, hogy az állami tanitók ugyanabban a családi pótlékban részesülnek, mint az állami tisztviselők egyéb csoportjai, úgy joggal állithatom, hogy a javaslat által tervezett fizetésrendezéssel az állami tanitók összes jogos és méltányos igényei kielégítést nyernek és ennélfogva mindaddig, a mig a XI—IX. fizetési osztályokba sorozott állami tisztviselők illetményei nem változnak, az állami tanitók javadalmazásának felemelése sem indokolt. A kontemplált fizetósrendszer teljes megismerése czéljából már itt ki kell terjeszkednem azon módozatokra, a melyek szerint a tanitó (tanitónő) a magasabb illetmények élvezetébe lép. A kezdő fizetésből ós alacsonyabb fizetési osztályból a közvetlenül magasabb fizetési osztályba a vallás- és közoktatásügyi minister lépteti elő a tanítót, a mely előléptetésnél a szolgálati idő és ezen felül még az állandó, két évenkénti minősités alapján megállapítandó érdemesség is irányadó. A kezdő fizetésből a III. fizetési osztályba a férfit anitó 2, a nőtanitó 4 évi szolgálati idő után, a II. és I. fizetési osztályokba pedig úgy a férfi-, mint a nőtanitó, a közvetlenül alacsonyabb fizetési osztályban töltött 12 év után léptethető elő. Ugyanazon fizetési osztály keretén belül, az alacsonyabb fizetési fokozatból a legközelebbi magasabb fizetési fokozatba a férfi- és nőtanitó egyaránt 4 évenkint automatice lép elő. Ezen fizetési rendszer lényegéből folyik, — a mint az az 1893. évi IV. törvényczikkben szabályozott és minden más hasonló fizetési rendszerben is tényleg érvényesül, — hogy a magasabb fizetésbe jutásnak két módját különböztessük meg. Abban az esetben, ha az össszes magasabb fizetések élvezetébe kizárólag a szolgálati időn alapuló automatikus előlépés útján lehetne jutni, semmi értelme sem volna annak, hogy a magasabb fizetések, osztályok és fokozatok szerint állapíttassanak meg. Az a körülmény, hogy a magasabb fizetési osztályba való előléptetés alkalmával a tanitó érdemesültsége, vagyis működése és szolgálati magatartása is számi>a vétetik, semmiképen sem juttatja a tanítót hátrányos helyzetbe más tisztviselővel szemben, mert hiszen a közszolgálat minden ágazatában a tisztviselő nem automatice, hanem kinevezés útján juthat csak magasabb fizetési osztályba és a kinevezésnél nemcsak a tisztviselőnek a rangsorban elfoglalt helye irányadó, hanem érdemesültsége is elbírálást nyer. Sőt abban a tekintetben, hogy a tanitó érdemesültsége nem az előléptetés időpontjában, hanem a javaslat *2. §-a alapján minden két évben eszközlendő minősítéskor kerül elbírálás alá és a javaslat 13 £-a értelmében abban az esetben, ha az utolsó, illetőleg az utolsó két minősités alkalmával működése legalább * kielégítő -nek és szolgálati magatartása legalább megfelelő«-nek minősíttetett, a megkívánt szolgálati idő leteltével előléptetése nem mellőzhető: más szolgálati ágban alkalmazott tisztviselővel szemben határozottan előnyösebb helyzetben lesz. Ezért a kötelességét biven teljesitő tanítóra az érdemesültsógnek elbírálása aggályos nem lehet. A kiválónak minősített tanitó pedig soron kivül is léptethető elő a magasabb fizetési osztályba. Megemlitendőnek tartom végül azt, hogy javaslatom az 1893. évi október hó •L-ét megelőző nem állami rendes tanítói szolgálatot is számba veszi az által, hogy a he nem számitható szolgálati időért 200, illetőleg 400 korona nyugdíjba beszámítható pótlékkal kárpótolja az érdekelt ós erre érdemes tanítókat; továbbá azt, hogy az a különbség is, mely a szolgálati idő beszámítása