Főrendiházi irományok, 1910. XIII. kötet • 585-614. sz.

Irományszámok - 1910-587

150 587. szám. A fiatalkorúak ügyeiben követendő eljárás a felnőttek bűnügyeitől eltér abban is, hogy a bíró csekélyebb súlyú vétségek és kihágások miatt folyó eljárást megszüntethet akkor is, ha kétségtelenül bebizonyult, hogy a fiatal­korú a cselekményt elkövette. (22 , 23. §.) Pozitiv rendelkezés hiányában ilyenkor kétséges lehetne, vájjon a, bűnügyi költség kinek terhére állapítandó meg. A javaslat abból indulván ki, hogy ha a fiatalkorú a cselekményt el­követte, habár az eljárást ellene a bíróság erkölcsi fejlődése érdekében meg­szüntette is, az általa okozott költséget neki kell viselnie. A fiatalkorúak bűnügyében folyó eljárást lehetőleg mentesíteni kell a mellékkérdések, különösen az érvényesített magánjogi igény tárgyalásától. Azért is a javaslat jogot ad a bíróságnak arra, hogy a magánjogi igényt az eljárásból belátása szerint bármikor kikapcsolhassa, ha tárgyalása az eljárást hátráltatná. Már eddig is vannak törvényes szabályaink, melyek szerint fiatalkorúak egyes bűncselekményei által okozott kárért szülőjük vagy más oly személy tehető felelőssé, aki felettük a köteles felügyeletet elmulasztotta. (V. ö. p. o. 1879 : XXXI. t.-c. 84. §-a, 1894 : XII. t.-c. 112. §.) Alkotandó polgári tör­vénykönyvünk tervezetének 1090. §-a pedig ebben az irányban általános érvényű szabályt állapít meg. Amennyiben tehát máris érvényben álló vagy a csak ezután alkotandó magánjogi szabályaink szerint lehetséges lesz, hog}" a fiatalkorú által okozott kárért a károsult által a felügyelő személy is fele­lősségre vonatik, erre az esetre vonatkozóan a javaslat megállapítja, hogy eljárási szempontból a bíró mily feltétel mellett marasztalhatja a magán ­jogilag felelős harmadik személyt, aki ellen maga a bűnügyi eljárás nem irányul. Magán vádra vagy magánindítvány alapján folyó eljárást a Bp. 482. £-a szerint meg kell szüntetni és a költségekben a magánvádlót vagy a magán­indítványra jogosultat kell elmarasztalni, ha vádját elejtette vagy indít­ványát visszavonta. Ez a szabály nem illik a fiatalkorúak ügyeiben köve­tendő oljárásra, mert a bíróság a magánvád elejtése vagy a magánindítvány visszavonása esetében is tehet nevelőintézkedést a fiatalkorú érdekében (22. §.). A magánvádlót vagy a magánindítványt tevőt tehát csakis akkor lehet jog­szerűen marasztalni az okozott eljárási költségekben, ha kitűnt, hogy a fiatal­korút teljesen alaptalanul vitte a bíróság elé (46. §.). V. Végrehajtás. 1. Próbárabocsátás. A 47—52. §-hoz. A En. a próbárabocsátást csakis fő vonásaiban szabályozza. Ez az intéz­kedés tulajdonképeni jelentőségét a helyes végrehajtásában nyeri. Ezért is a> javaslat ebben az irányban több szabállyal egészíti ki az anj'agi jog rendel­kezéseit. A próbárabocsátás foganatosítása ós a próbárabocsátott felett gyakor­landó felügyelet a fiatalkorúak bírájának egyik legsajátosabb feladata, mely­nek segélyével a próbárabocsátott fiatalkorú erkölcsi nevelésének irányítása az ő kezébe jut. Helyes végrehajtással ez az intézkedés a fiatalkorúak bün­tető jogrendszerében egyik leghatásosabb nevelő eszközzé válhatik.

Next

/
Thumbnails
Contents