Főrendiházi irományok, 1910. XIII. kötet • 585-614. sz.

Irományszámok - 1910-585

585, szám 11 Ezen javadalmazás, bár lényeges javulást mutatott az előző állapottal szemben, már a hivatkozott törvényczikk meghozatalakor sem állott arányban sem az állami tanitók képzettségével és társadalmi állásukkal, sem működésük ontosságával és különösen a családos egyének részére megfelelő otthon biz­tosithatására vonatkozó jogos igényeivel. Ezért sem hivatali elődöm, a kinek előterjesztésére a szóban forgó törvény létesült, sem az állami tanitók, a fentebb ismertetett illetmények megállapítását nem tekintették vég­legesnek. Hivatali elődöm javaslata kíséretében bemutatott indokolásában kijelen­tette, hogy az állami tanitók javadalmazásának szabályozásában, ami törvény­hozási úton ez alkalommal történt első izben, az állam pénzügyi helyzete és különösen az akkor párhuzamosan, nagy számban felmerült szükségletek miatt bizonyos mértéket volt kénytelen tartani és hogy a javasolt rendezés biztos alapot nyújt arra, hogy a viszonyok kedvező alakulásával a tanitók javadalmazása mennél czélszerűbben fejleszthető legyen Az állami tanitók pedig támaszkodva arra, hogy ők állami tisztviselők, rövid időre az emiitett törvény hatályba!ópte után mozgalmat indítottak az iránt, hogy javadalmazásuk a velük egy rangú képesítéssel bíró többi állami tisztviselő javadalmazásával egyenlősittessék. Eleinte, különösen az 1908. évi XXVII. törvényczikk 7. §-a azon határozmá^^ának közvetlen folyamányakép, mely az állami tisztviselők többi csoportjainak lakpénzét hét lakbórosztály keretében megfelelően emelte és az állami elemi népiskolai tanítókat állami tisztviselői jellegük daczára a lakáspénzek ezen szabályozásából kizárta, az állami tanitók első sorban lakáspénzük megfelelő felemelését kérelmezték. Később azonban, főleg az általános és mindinkább fokozódó drágaság nyo­masztó hatása alatt, az állami tanitók már nemcsak lakáspénzük felemelé­sét, hanem azt is kívánták, bogy az 1907. évi XXVI. törvényczikk hatályon kivül helyezésével, az állami tisztviselők, altisztek ós szolgák illetményeinek szabiilyozásáról sat.-ről szóló 1893. évi IV. törvényczikk hatálya alá helyez­tessenek ós az állami tisztviselőkre utóbb hozott tör vény czikk ek határozmá­uyai reájuk is kiterjesztessenek, hogy az állami tisztviselőkre érvényes XI., A. és IX. fizetési osztályok és az ezek keretében megállapított fizetési foko­zatok között, tanítói szolgálatuk teljes beszámításával megharmadoltassanak és az ezekkel kapcsolatos illetményekben s ezeken felül még korpótlókokban ia részesittessenek. Ezen előzmények után és teljes tudatában annak a sokat hangoztatott irányelvnek, hogy a magyar nemzeti kultúra problémájának megoldásával szorosan Összefügg a tanitók létérdekeinek biztosítása, már kezdettől fogva hivatali elődömnek arra az álláspontjára helyezkedtem, hogy a tanitók exisz­tentiájának a művelt ember normális létfeltóteleihez való alkalmazása tekin­tetében, a nemzetnek erkölcsi kötelességei vannak. Mert nyilvánvaló, hogy a népek versenyében való fennmaradásunknak egyik tőbiztositéka, hogy a taní­tóság lelkesen és odaadóan végezze kulturális munkásságát, de ennek viszont természetszerű előfeltétele, hogy a tanítóság anyagi holyzetének javítására irányuló jogos és méltányos kívánságai kielégítést nyerjenek. Jogosnak és móltányosnak kellett elismernem az állami tanítóságnak azt ^kívánságát, hogy ők képesítésüknek megfelelőlcg a többi állami tiszt­viselőkkel egyenlő elbánásban részesüljenek s hogy ők is nemcsak a XI. es X., hanem a IX. fizetési osztálylyal kapcsolatos illetmények élvezetébe juthassanak. Az állami tanszemélyzet egyes csoportjainak illetményei között kívánatos arányosság is indokolja a tanítóság ezen tárgyilagos

Next

/
Thumbnails
Contents