Főrendiházi irományok, 1910. XIII. kötet • 585-614. sz.

Irományszámok - 1910-585

585, szám 11 Ezen javadalmazás, bár lényeges javulást mutatott az előző állapottal szemben, már a hivatkozott törvényczikk meghozatalakor sem állott arányban sem az állami tanitók képzettségével és társadalmi állásukkal, sem működésük ontosságával és különösen a családos egyének részére megfelelő otthon biztosithatására vonatkozó jogos igényeivel. Ezért sem hivatali elődöm, a kinek előterjesztésére a szóban forgó törvény létesült, sem az állami tanitók, a fentebb ismertetett illetmények megállapítását nem tekintették véglegesnek. Hivatali elődöm javaslata kíséretében bemutatott indokolásában kijelentette, hogy az állami tanitók javadalmazásának szabályozásában, ami törvényhozási úton ez alkalommal történt első izben, az állam pénzügyi helyzete és különösen az akkor párhuzamosan, nagy számban felmerült szükségletek miatt bizonyos mértéket volt kénytelen tartani és hogy a javasolt rendezés biztos alapot nyújt arra, hogy a viszonyok kedvező alakulásával a tanitók javadalmazása mennél czélszerűbben fejleszthető legyen Az állami tanitók pedig támaszkodva arra, hogy ők állami tisztviselők, rövid időre az emiitett törvény hatályba!ópte után mozgalmat indítottak az iránt, hogy javadalmazásuk a velük egy rangú képesítéssel bíró többi állami tisztviselő javadalmazásával egyenlősittessék. Eleinte, különösen az 1908. évi XXVII. törvényczikk 7. §-a azon határozmá^^ának közvetlen folyamányakép, mely az állami tisztviselők többi csoportjainak lakpénzét hét lakbórosztály keretében megfelelően emelte és az állami elemi népiskolai tanítókat állami tisztviselői jellegük daczára a lakáspénzek ezen szabályozásából kizárta, az állami tanitók első sorban lakáspénzük megfelelő felemelését kérelmezték. Később azonban, főleg az általános és mindinkább fokozódó drágaság nyomasztó hatása alatt, az állami tanitók már nemcsak lakáspénzük felemelését, hanem azt is kívánták, bogy az 1907. évi XXVI. törvényczikk hatályon kivül helyezésével, az állami tisztviselők, altisztek ós szolgák illetményeinek szabiilyozásáról sat.-ről szóló 1893. évi IV. törvényczikk hatálya alá helyeztessenek ós az állami tisztviselőkre utóbb hozott tör vény czikk ek határozmáuyai reájuk is kiterjesztessenek, hogy az állami tisztviselőkre érvényes XI., A. és IX. fizetési osztályok és az ezek keretében megállapított fizetési fokozatok között, tanítói szolgálatuk teljes beszámításával megharmadoltassanak és az ezekkel kapcsolatos illetményekben s ezeken felül még korpótlókokban ia részesittessenek. Ezen előzmények után és teljes tudatában annak a sokat hangoztatott irányelvnek, hogy a magyar nemzeti kultúra problémájának megoldásával szorosan Összefügg a tanitók létérdekeinek biztosítása, már kezdettől fogva hivatali elődömnek arra az álláspontjára helyezkedtem, hogy a tanitók exisztentiájának a művelt ember normális létfeltóteleihez való alkalmazása tekintetében, a nemzetnek erkölcsi kötelességei vannak. Mert nyilvánvaló, hogy a népek versenyében való fennmaradásunknak egyik tőbiztositéka, hogy a tanítóság lelkesen és odaadóan végezze kulturális munkásságát, de ennek viszont természetszerű előfeltétele, hogy a tanítóság anyagi holyzetének javítására irányuló jogos és méltányos kívánságai kielégítést nyerjenek. Jogosnak és móltányosnak kellett elismernem az állami tanítóságnak azt ^kívánságát, hogy ők képesítésüknek megfelelőlcg a többi állami tisztviselőkkel egyenlő elbánásban részesüljenek s hogy ők is nemcsak a XI. es X., hanem a IX. fizetési osztálylyal kapcsolatos illetmények élvezetébe juthassanak. Az állami tanszemélyzet egyes csoportjainak illetményei között kívánatos arányosság is indokolja a tanítóság ezen tárgyilagos