Főrendiházi irományok, 1910. XIII. kötet • 585-614. sz.
Irományszámok - 1910-587
128 587. szám. Az illetékesség kérdésében a javaslat arra az álláspontra helyezkedik, hogy az ügyben gyakran célszerűbben jár el az a bíróság, melynek kerületében a fiatalkorú törvényes képviselőjének vagy gondozójának lakó- vagy állandó tartózkodóhelye van, vagy esetleg az, ahol a fiatalkorú tartózkodik, mint a tett elkövetési helyének bírósága, amely a Bp. szerint az eljárásra rendszerint illetékes lenne. Az előbbi helyen ugyanis könnyebben lehet megszerezni a terhelt környezetére és személyes viszonyaira vonatkozó adatokat. Ugyanez az álláspont fokozott mértékben igazolt a védő- és nevelőintézkedósek foganatosításánál. A javaslat szerint módosul a vád és a vádló szerepe. A rendes bűnvádi per az előzetes eljáráson túl a felek között foly le s a bíró a vádló által érvényesített büntető igény felől a felek által szolgáltatott bizonyítási anyag alapján ítél A bíró feladata tehát a bűncselekmény megállapítására s következményeinek alkalmazására szorítkozik. Ezzel szemben már a Bn. 16 §-ában érvényesül az az elv, hogy a bíró, ha szükségesnek látja, a büntetőjogilag felelősségre nem vonható fiatalkorúval szemben is tehet nevelőintézkedéseket, habár a vád a terhelt értelmi ós erkölcsi fejletlensége miatt nem érvényesülhet. Ezzel a bíró kilép a bűnper által megszabott igazságszolgáltató szerepéből s a nyomozó eljáráshoz közeledve, a fiatalkorúval szemben gyámhatósági természetű jogkört nyer. A tervezet ezt az elvet tovább fejlesztve, kiterjeszti az összes nevelőintózkedósekre, tehát azokra is, amelyek a Bn. 17. £-a alá eső fiatalkorúakra vonatkoznak A tervezet ennélfogva a nevelőintézkedések alkalmazását egészen kiveszi a vád elvének uralma alól. A nevelőintézkedések aUalma'/ását attól tenni függővé, hogy a vádló a büntető igényt érvényesíteni kivánja-e vagy sem, elvileg nem volna helyes. A büntetendő cselekmény tulajdonképpen csak alkalmi ok arra, hogy a bíró a fiatalkorúval foglalkozzék s ha úgy találja, hogy a fiatalkorú megmentése érdekében intézkednie kell, erre jogosítva kell lennie akkor is, ha a büntetőjog általános elvei szempontjából erre nom lenne szükség Minthogy azonban a nevelőintózkedés alkalmazása nem a büntetőjog követelményeit kivánja szolgálni, hanem a fiatalkorú érdekét, annak oly formában kell történnie, amely mellett a bűncselekmény legfeljebb az intézkedés alkalmi okaként szerepel. De a novelőintézkedóseknek a vád elvének uralma alól felszabadítása azért is szükséges, mert a tervezet VI. fejezete a bírónak beavatkozásra olyan esetekben is jogot ad, amidőn bűncselekmény nem is forog fenn ; így az eljárás elveinek összhangzatos kiépítése az elintett álláspontnak általán s érvényre emelését kivánja A vádelv fogalma a fiatalkorúak ügyeiben csak akkor mutatkozik igazoltnak, ha a fiatalkorú felelősségre vonása szorosabb értelemben vett büntetés alkalmazása végett történik. Ide tartoznak tehát azok az esetek, amidőn a fiatalkorúak bírája a bűnösség kimondásával dorgálásr, fogház-, államfogház, elzárás vagy a javaslat 69. §-a értelmében pénzbüntetést kivan alkalmazni. A felsorolt büntetések természete is megkívánja, hogy az intézkedés, ópúgy mint más bűntetteseknél, legalább alakilag a megállapított bűncselekményen alapuló büntetőigény jogi következményeként jusson kifejezésre. Minthogy azonban még az érintett esetekben is a fiatalkorú nevelésének érdeke áll előtérben, a vádelv érvényre emelésében a Bp. szabályaitól több tekintetben el kell térni.
