Főrendiházi irományok, 1910. XIII. kötet • 585-614. sz.
Irományszámok - 1910-587
114 587. szám. a tagját kell kijelölni, aki előzőleg fiatalkorúak bírája vagy gyámbíró volt. 5. A fiatalkorúak ügyésze vizsgálat tárgyává teszi, hogy a fiatalkorú terheltnek ki a törvényes képviselője s úgy ezt, mint a gyámbíróságot értesíti az eljárás megindításáról a vád tárgyának rövid megjelölésével. G. A vizsgálatnak ki kell terjednie a fiatalkorú életviszonyaira és mindazokra a körülményekre, amelyek befolyással lehetnek a terhelt személyiségének és a bűnösségnek az értékelésére. 7. A fiatalkorúak tárgyalásait más időben vagy más helyiségben kell megtartani, mint a felnőttekét. A fiatalkorúak tárg} 7 alásainak jegyzéke nem függesztendő ki. 8. A tárgyalást úgy kell vezetni, hogy a fiatalkorú megjelenéséből származó veszélyek lehetőleg elkerültessenek, különösen kerülni kell mindazt, ami a fiatalkorú önzését, hinságát felébreszthetné. Fiatalkorúak, mint hallgatók, a tárgyaláson nem vehetnek részt. 9. A bíróságoknak és hatóságoknak fiatalkorúak üg3 r eiben a gyermekvédő egyesületekkel karöltve kell eljárni. Hasonló keretekben mozog a porosz rendelet is, amely egyszersmind hangsúlyozza, hogy a fiatalkorúak eljárásának valódi reformja csak a törvényhozástól várható. Élénk vita tárgya volt a német irodalomban, hogy ez a reform a fiatalkorúak anyagi és eljárási jogát felölelő kül n törvényben n3^erjen-e megvalósulást (Liszt, Rosenberg, Kitzinger, Aschaffenburg) vagy a birodalmi Btk. és B. P. általános revíziójának tartassék-e fenn? A birodalmi igazságügyi hivatal eleinte az utóbbi alternativa mellett döntött, noha a B P.-nak és a bírósági szervezeti törvénynek revízióját célzó javaslatot már korábban (1909. évi március hó 26 án) nyújtották be a birodalmi gyűléshez, mint a Btk. javaslatát, amelynek első tervezete 1909 őszén jelent meg s még ma átdolgozás alatt áll. Mindamellett nyilvánvaló, hogy a két javaslatnak a fiatalkorúakra vonatkozó rendelkezései egymásra való tekintettel készültek s így a szervezeti és az eljáiási javaslat ismertetése előtt legalább röviden előre kell bocsátani, hogy mily módon kívánja a Btk. tervezete a fiatalkorúnkra vonatkozó anyagi büntetőjogi szabályokat megváltoztatni. Legfontosabb a Btk. tervezetének az a rendelkezése (68. §.), amety a büntetőjogi felelősség korhatárát a 14-ik évre emeli fel s ezzel a 14 évnél fiatalabb vádlottal szemben büntetés alkalmazását kizárja. A 14—18 éves fiatalkorúak beszámíthatóságát a tervezet (69. §.) nem köti külön feltételhez, mert a jogi megkülönböztető képesség az indokolás szerint (I. 258.) »az általános büntetőjogi beszámíthatóságnak amúgy is szükségképeni alkatrésze . Ha a beszámíthatóság megállapítható, a 14—18 éves fiatalkorú ellen a bűnkisérletre megállapított szabályok szerint redukált tartamú fogház- vagy elzárásbüntetés alkalmazásának van helye, amelyet kizárólag fiatalkorúaknak szolgáló intézetekben vagy a fogházaknak elkülönített részében kell végrehajtani. (70. § ) A bűnkisérletre vonatkozó szabályok alkalmazásából (76., 83. §§.) következik, hogy különösen enyhe esetekben a büntetés alkalmazása terjesen mellőzhető. Ha a büntetendő cselekmény főleg fogyatékos nevelés következménye, vagy egyébként feltehető, hegy nevelő intézkedésre van szükség, a bíróság büntetés helyett állami felügyelet alatti nevelést rendelhet el, esetleg azt is meghagyhatja, hogy a fiatalkorú nevelő- vagy javítóintézetben nyerjen elhelyezést. Kiegészíti ezeket a rendelkezéseket a feltételes elítélés (34 — 41. §§.), amely természetszerűleg a fiatalkorúakra is alkalmazást nyer. A bírói szervezeti törvénynek és a bűnvádi perrendtartásnak javaslata a fiatalkorúak ellen irányuló eljárást igyekezett a bűnvádi eljárással kapcso-
