Főrendiházi irományok, 1910. XIII. kötet • 585-614. sz.
Irományszámok - 1910-587
104 587 szám. gondozására bízták. Kiterjeszti végül a tervezet az elhagyásnak bűntettét azáltal, hogy a korhatárt 12 évről 14 évre emeli fel. A torvezet IV. címe az átmeneti és vegyes rendelkezéseket foglalja magában. Kétségtelen, hogy az olasz tervezet, a belga 1912. évi törvénytől eltekintve, a fiatalkorúak anyagi és eljárási jogában a kontinensen a leggyökeresebb megoldást nyújtja, amely középhelyet foglal el az amerikai radikalizmus és a német javaslat félénk haladása közt. Más kérdés, hogy a tervezet személyzeti (gyermekbíró és pártfogó tisztviselő) követelményei kielégíthetők-e, hogy az intézmények, amelyek a nevelő intézkedések megvalósítására szükségesek, megfelelők-e stb., amely kérdésekre vonatkozólag számos nem alaptalan aggály merült fel. 5. Belgium. A gyermekek és fiatalkorúak erkölcsi oltalma s az újabb eszméknek megfelelő büntetőjogi reform terén előkelő szerep illeti meg Belgiumot is. A fiatalkorú bűntettesekre vonatkozó jogszabályokat ugyan egészen napjainkig a Code Pénal 72—75. cikkei tartalmazták s az eljárást is a XIX. század folyamán érvényre jutott elvek és alakiságok jellemezték ; de egyfelől a törvényhozás és az igazságügyi kormány rendelkezései, másfelől az illetékes jogásztársadalom tevékenysége utat nyitott a gyakorlati életben az új eszmék érvényesülésének. Á reform kezdeményezése s gyakorlati érvényre juttatása első sorban Lejeune volt igazságügyminiszter munkájának eredménye. Lejeune a gyermekvédelemnek s a fiatalkorúakra vonatkozó büutetőjogi reformnak egész területét felölelő egységes törvényjavaslatot dolgozott ki, amelyet még 1889-ben terjesztett a törvényhozás elé. Politikai körülmények akadályozták meg, hogy ebből a javaslatból hamarosan törvény legyen. De a bírói gyakorlat némileg igyekezett a fiatalkorúak külön büntetőjogának hiányát pótolni. így különösen az 1891. évi november 27-diki törvény (sur le vagabondage et la mendicité) 24—34. §-ai alapján a bíróságok a fogházat fiatalkorúak csekélyebb bűncselekményei esetében kivételnek tekintették s ha lehet, a büntetés helyett megdorgálták a fiatalkorút vagy a kormány rendelkezésére bocsátották. Az utóbbi intézkedésnek, amely az állami nevelőintézetben (école de bienfaisance) való elhelyezéssel egyértelmű, helye volt : a) a 18 évnél fiatalabb szokásos csavargók és koldusok ; b) a belátási képesség hiányában felmentett A T agy kihágás miatt vádlott 16 évnél fiatalabb bűntettesek, végül c) azon 18 évnél fiatalabb egyének ellen, akiknek javító nevelését a község kérte. De még ha a belga Btk. 71 — 74. §-ai alapján a belátássnl biró fiatalkorút fogházzal büntette is a bíróság, az egy hónapot meghaladó büntetést a gand-i fogháznak fiatalkorúak részére szolgáló osztályában kellett végrehajtani s az 1891-iki törvény alapján elrendelhető volt, hogy a fiatalkorú a büntetés kiállása után nevelő intézetben leendő elhelyezés végett a kormány rendelkezésére bocsáttassék. Ezt a büntető- és nevelő-rendszert kiegészítette még a patronázsnak és a fiatalkorúak bírósági védelmének oly fejlett szervezete, amely párját ritkítja Európában. Ujabb lépést jelentett a fiatalkorúak büntetőjogának reformjában az 1897. évi február 15-diki törvény, amely a 16 évnél fiatalabb bűntettesekkel szemben kihágás miatt a szabadságvesztést és pénzbüntetést megszüntette s
