Főrendiházi irományok, 1910. XIII. kötet • 585-614. sz.
Irományszámok - 1910-587
587. szám. 101 szerint a szabadságvesztésbüntetésre ítélt fiatalkorúak részére külön mezőgazdasági telepek állíthatók fel, de egyébként is az elítél tekét, akik 18. életevüket még be nem töltötték, a büntetés végrehajtása alatt el kell különíteni a felnőttektől. Eljárás tekintetében az 1865. évi B. P. természetszerűleg nem volt kongruens a Btk.-nek most ismertetett rendelkezéseivel. Csupán a feltételes elítélésről szóló 1904. évi június 26-iki törvényben foglaltatik figyelemre méltó módosítás, amennyiben e törvény szerint a fiatalkorú vádlott, aki 14 életévét még be nem töltötte, ha bűntett miatt még elítélve nem volt, vizsgálati fogságba nem helyezhető, hanem e helyett csupán javító- vagy nevelőintézet.ben tartható őrizetben. Kiindulópontja a gyermekbírósági törekvéseknek Olaszországban egyrészt a fiatalkorúak kriminalitásának állandó emelkedése (1895-ben 231°/o, 1906-ban 26.7°/o, 1907-ben 27-5°/o,) másrészt a gyermekvédő- és patronázse-egyesületek agitáció)a volt. így már 1908. január havában a firenzei törvényszéknél a bíróság elnöke a patronázs-egyesület kezdeményezésére akként rendelkezett, hogy a fiatalkorúak ügyei a hétnek ug3 r anazon napján s ugyanazon tanácselnök vezetésével kerüljenek tárgyalásra. Ugyanezekben az ügyekben a vizsgálat teljesítésére egy vizsgálóbíró jelöltetett ki. Csakhamar követte ezt a kezdő lépést Orlando igazságügyminiszternek 1908 május 11-én kibocsátott körrendelete. Ebben a miniszter inkább meggyőző érvekkel, mint kötelező szabályokkal igyekszik odahatni, hogy a bíróságok önkormányzati úton specializálják a fiatalkorúak ügyeiben vizsgáló- és ítélőbírákat, egészítsék ki a nyomozást a fiatalkorúak személyi adataira vonatkozólag, külön tárgyalásokat tartsanak a nyilvánosság korlátozásával, a fiatalkorú egyéneket zárják ki a hallgatóság sorából, szélesebb körben éljenek a jogokkal, amelyeketatörvény a fiatalkorú nevelésére és az atyai hatalom korlátozására nézve biztosít. Eltekintve a fiatalkorúnknak a hallgatóságból való kizárásától a miniszter körrendelete nem érte el a remélt eredményt Csak 75 bíróságnál 128 közül specializálták az ítélőtanácsot, csak 48 bíróságnál 162 közül összesítették a fiatalkorúak ügyeiben a tárgyalásokat a hét egy napjára, 162 vizsgálóbíró közül csak 89 egészítette ki a fiatalkorúak személyi adataira vonatkozó vizsgálattal a nyomozó hatóságok által rendelkezésére bocsátott anyagot. Végül 79 bíróságnál a miniszteri rendelet semmi hatással nem járt. Ez a félsiker arra, indította az igazságügyminisztert, hogy 1909. évi nov, 'inber hó 7-én kelt királyi dekrétummal egy bizottságot hívjon össze a fiatalkorúak kriminalitásának tanulmányozására és e kriminalitás emelkedését Megakadályozó törvényhozási javaslatok kidolgozására. A bizottság, amelynek Vacca római főügyész volt az előadója, radikális újításokat tervez az 1910-ben kidolgozott olasz törvényjavaslattal, amelynek alapelvei a következők: 1. A javaslat fiatalkorúnknak külön bíróságát szervezi, amely külön eljárás szabályai szerint jár el; 2. megállapítja, hogy fiatalkorú ellen, aki 14-ik életévét lie nem töítötte, tekintet nélkül a belátási képességre* csak nevelő és javító intézkedéseknek van helye; 3. fiatalkorú ellen, aki 14-ik évét már betöltötte, de a 16-ikat még túl nem lépte, ugyanily intézkedéseknek van helye, hacsak a fiatalkorúak bírája az ügyet rendes büntető eljárásra nem utalja; 4 megállapítja. k°gy a nevelő és javító intézkedések határozatlan tartamúak és a fiatalkorú Magaviselete szerint fokozatosan alkalmazhatók; 5. a 16—18 éves fiatalkorú a rendes büntető eljárás elé tartozik, de az eljárás szabályai némileg módosulnak, Ezek szerint a gyermekbíróság hatásköre az olasz Btk.-ben felállított
