Főrendiházi irományok, 1910. XII. kötet • 533-584. sz.

Irományszámok - 1910-559

559. szám. 173 általán fontosabb közutakon épitendő műtárgyakra nézve az érvényben levő közúti szabványlervek mérvadók. Általános érvénnyel mindazon vasúti és közúti műtárgyakra nézve, melyeknél a fentebbiekben foglalt határozmányok értelmében fának az alkalmazása egyáltalában szóba jöhet, kiköttetik, hogy hidpadlózatekhoz, valamint hídfőkhöz, hidjármokhoz. jégtörőkhöz, alapczölöpökhöz és alaprácsokhoz, fal- és süveggerendákhoz csakis tölgy- vagy vörös fenyőfát, ékekhez pedig kizárólagos csak tölgyfát szabad használni. Hidak és áteresztők, támasztó- és bélésfalak, valamint általában alapozást igénylő más építmények és munkák is minden körülmények közt teljesen hordképesen, kellően szilárdan és akkénen alapozandók, hogy az alapnak különösen egyenetlen ülepedése, csúszása — illetőleg elmozdulása, alámosása, felázása vagy felfagyása be ne állhasson. Mindezen következmények szemmel tartásával az alapozások módja és mélysége minden egyes esetben — a terep és talajviszonyoknak és a még egyébként figyelembe jövő körülményeknek, valamint egyes műtárgyakat és építményeket illetőleg az azokra nézve netalán más helyen külön előirt vagy előírandó feltételeknek megfelelően — az alapgödrök kiemelése és a felmerülő szükséghez képest esetleg a munkák végrehajtása közben fog megállapittatni. E tekintetben azonban határozottan kiköttetik, hogy a nőtt talajba 0-80 méternél kisebb mélységre lenyúló alapozást csak fagyálló kőzeten szabad előllitani, továbbá — még legkedvezőbb viszonyok és legjobb minőségű talaj melletl is — csak azon különleges esetekben, mikor az illető falak minden oldalról kellően széles és a terep színvonalától nézve legalább 080 m. magas feltöltéssel teljesen körülfogva, illetőleg védve vannak. Az összes áteresztők s hidak támasztó- és bélésfalak, stb. miudennemű falazatainak előállításához kizárólag csakis portlandczement, homok és viz megfelelő arányú keverésével készítendő vízálló habarcsot szabad használni. Utszabályozások, utáthelyezések és útátjárók felépítménye, az eredeti út felépítményének megfelelő anyagból és módon állítandó elő. Oly utaknál pedig, melyek kavicsolva egyáltalában nincsenek, az útátjárók és azok feljárói egész hosszúságukban 20 cm. vastag homokboritással látandók el. Az állomási hozzájáró utak — a mennyiben a közigazgatási bejárások vagy esetleges pótbejárásokról felvett jegyzők íny vek és az azokat helybenhagyó vagy később kiadandó ministeri rendeletek egyes hozzájáró utakra nézve eltérő megállapításokat nem tartalmaznának, — valamint az állomási fensikon kocsiközlekedésre szolgáló területek is 0*10 m. vastag homokboritással létesítendők. Az állomások előtereinek — illetőleg kezelési területeinek és rakhelyeiuek azon részei, melyek kocsiközlekedésre nem szolgálnak, rendszerint 10 cm. vastag homok réteggel boritandók. Az őrházi fensikok, valamint a vontatási telepeknek vágányzátok és építmények által el nem foglalt részei 5 cm. vastag homokboritással látandók el. Az állomásokon, a fensiknak és különösen a vágányok beágyazásának szárazon tartására, a szükséghez képest szabványszerű szivárgók létesítendők. Minden állomáson kert számára legalább 400 m

2 és minden egyes állomási és vonalőrháznál szintén kertnek legalább 1000 m

2-nyi, a czélra alkalmas fekvésű és minőségű földterület bevallandó, illetőleg kisajátítandó Az állomási kertek abban az esetben, ha azok a tervszeiinti helyen nem esnek vizenyős, mocsaras vagy ár-, illetőleg belvizterületekre, feltöltetlenül hagyhatók, de a szükséghez képest termőfölddel boritandók.