Főrendiházi irományok, 1910. XII. kötet • 533-584. sz.

Irományszámok - 1910-533 - 1910-534

533—534. szám. 1 533. szám. (37. ülés, 613. jegyzőkönyvi pont.) 1068. M. E. I. Magyar királyi ministerelnök. Nagyméltóságú Báró Elnök úr! ö császári és apostoli királyi Felsége a magyar országgyűlés Főrendiháza részéről Rainer főherczeg úr ő császári és királyi Fensége gyászos elhunyta alkalmából kifejezett és általam legmagasabb helyen tolmácsolt hódolatteljes részvétet szives köszönettel legkegyelmesebben tudomásul venni méltóztatott. Ugyan ez alkalomból a Főrendiház részéről kifejezett részvétet Mária főherczegasszony ő császári és királyi Fenségének is tolmácsoltam, a ki ezért szintén legmelegebb köszönetet nyilvánítani méltóztatott. Erről van szerencsém Nagyméltóságodat folyó évi január hó 28-án 55/eln. szám alatt kelt nagybecsű átiratára hivatkozva, hivatalos tudomásul és a méltóságos főrendeknek leendő szives bejelentés végett tisztelettel értesíteni. Budapest, 1913. évi február hó 16-án. Jjukács s. k. 534. szám. (37. ülés, 615. jegyzőkönyvi pont.) Nagyméltóságú Báró ! Kegyelmes Elnök úr ! Nem találok szavakat mélyen megrendült lelkemnek mélyében, melyek méltán kifejezői lehetnének meleg, meghatott hálámnak a Főrendiház nevében felém küldött gyönyörű mélységes érzelmű, meleg elismeréssel tett rószvétszózatért. Tudom : boldogult férjem mély odaadással függött ifjú évei óta a magas Házon, melynek valódi érdekeit szolgálni gyarapitani, méltóságát óvni, életének egyik szent feladatának tekintette. Kétszerte jóttevő ezért reám nézve a Főrendiház részvétlevelében, viszonozva látnom az ő szeretetét, rezegni éreznem benne visszhangját az ő fájdalmának, midőn búcsúzni kényszeritette őt a kérlelhetlen kór tevékenységének e szeretett szinterótől az utolsó ülés közepette, melyen elnökölnie adatott. Az én gyógyíthatatlan, örök bánatomra, jótékony ir gyanánt hatott a mély, igaz rokonérzés e szózata. Kérem azért Nagyméltóságú Elnök úr ! Legyen kegyes határtalan mólyen megindult hálám tolmácsa lenni a Magyar Főrendiháznál, kegyes részvétéért. Kiváló, mély tiszteletem nyilvánításával, Budapesten, 1913. évi január hó 24-én. Gróf Csáky Aïbinné s. fc. Főrendi iromány Xtl. 1910—1915. 1