Főrendiházi irományok, 1910. X. kötet • 400-462. sz.
Irományszámok - 1910-407
407. szám 13 1918. évi augusztus hó 31-éig való zavartalan fenmaradása. Nem lehetvén biztosan számítani arra, hogy a rendelkezésre álló rövid idő alatt a jegyzőkönyvet azok az államok is megerősitik, a melyeknek szempontjából nem bir első rendű fontossággal a czukoregyezmény fentartása, a jegyzőkönyv harmadik czikke ugy intézkedik, hogy a megállapodások jogórvényesekkó válnak, ha a jegyzőkönyvet a czukrot kivivő európai államok, ugy mint: Németország, Ausztria-Magyarország, Belgium, Franoziaország, Németalföld és Oroszország a kitűzött határidőig megerősitik, fenmaradván a jegyzőkönyvet aláiró többi államoknak az a joga, hogy azt 1912. évi szeptember 1-je előtt megerősíthessék s ezáltal a jelenleg érvényes feltételek mellett az ujabb 5 évi időszak tartama alatt tagjai maradjanak az uniónak. Ezek az államok a jegyzőkönyv aláirásával egyidejűleg kötelezettséget vállaltak arra, hogy tekintet nélkül arra, vájjon megerősitik-e a jegyzőkönyvet vagy sem, hozzájárulnak a rendkivüli kiviteli kontingensnek Oroszország részére való engedélyezéséhez. Nagybritannia és Olaszország a jegyzőkönyvet nem irták ugyan alá, de ezek az államok is kijelentették, hogy az orosz kiviteli kontingens felemeléséhez hozzájárulnak, illetve, hogy ez ellen nem tesznek észrevételt. Az, vájjon Olaszország 1913. évi szeptember hó 1-étől fogva is benn marad-e a czukoregyezmény kötelékében, még kérdéses, de tekintettel arra, hogy az olasz czukortermelés körülbelül az ottani fogyasztásnak felel meg, ennek a kérdésnek mikénti megoldása a czukrot termelő többi államok szempontjából nem bir jelentőséggel. Nagybritannia eleve kijelentette, hogy semmi esetre sem lesz abban a helyzetben, hogy ujabbi 5 évre lekösse magát. Kétségtelenül előnyösebb lett volna, ha Nagybritannia is feltétlenül tagja maradt volna az uniónak az ujabbi 5 évi időszak tartamára, de másrészt> mióta ez az állam fel van mentve az alól a kötelezettség alól, hogy a jutalmazott czukrot kiegyenlítő vámmal vagy beviteli jutalommal sújtsa, s mióta Oroszország tagja a czuioregyezménynek, azóta Nagybritanniának a csatlakozása nem oly fontos többé a rópaczukrot termelő európai államokra nézve. Viszont azok az előnyök, a melyek ezekre az államokra hárulnak abból, ha Nagybritannia tagja az uniónak, s a melyek röviden abban foglalhatók össze, hogy az egyesült királyságok s a korona-gyarmatok területén czukortermelési, finomitási s kiviteli jutalom nem adható, s hogy a rópaczukornak az angol gyarmatczukorral és a nádczukorral szemben egyenlő elbánás biztosíttatik, kivánatossá teszik, hogy Nagybritannia, ha nem is az uj 5 évi időtartamra szóló kötelezettséggel, de felmondási jog mellett minél tovább benn maradjon az egyezmény kötelékében s remélhető, hogy erre az alap meg is lesz található. Az a körülmény, hogy a felmerült nem jelentéktelen nehézségek daczára sikerült a czukoregyezmény fenmaradásának 1913, évi szeptember hó 1-től kezdődő újabb 5 évi időtartamra való biztosítása, s hogy igy ezen a téren csaknem 6 l /2 évre terjedő nyugalomra számithatunk, indokolttá teszi az
