Főrendiházi irományok, 1910. X. kötet • 400-462. sz.

Irományszámok - 1910-418

418. szám. 121 Egyfelől a most ismertetett jegyzőkönyvi megállapodások, másfelől a gazdasági kiegyezési szerződés létrejöttével kapcsolatban a vasutügyekre vonatkozó kérdésekben 1907. évi október hó 8 án az osztrák kormánynyal létrejött megállapodások következtében ugyanis az akkori kormány a bank­csoporttal és az osztrák kormánynyal szemben is kényszerhelyzetbe jutott. Az utóbb emiitett megállapodások szerint tudniillik: »a magyar királyi kormány és a császári királyi kormány megeg3 7 eztek abban, hogy »b) Ogulintól, vagy a károlyváros-fiumei vasútvonal más alkalmas pont­jától Otocac, Gospic-Gracac, Mala-Popina és Pribudic érintésével az ország­határáig és onnan Kninig szabványos n} 7 omtávú vasút összeköttetést léte­sítenek « »A császári királyi kormány és a magyar királyi kormányok gondos­kodni fognak arról, hogy a h) alatt megjelölt vasúti összeköttetés építése, az illető államterületeken fekvő vonalakon 1908. évben megkezdessék és a b) alatti vasúti összeköttetést alkotó vonalakon legkésőbb 1911. évi deczemberében befejeztessék. « A magyar ós az osztrák kormány között 1907. évi október hó 8-án létrejött megegyezésnek és az ogulin-knini vasút megépítésére vonatkozólag a magyar kormány és a bankcsoport között létrejött megállapodásoknak összevetéséből kitűnik, hogy az említett megállapodás, illetve megegyezés rendelkezései egymással összhangban nem állanak. Az utóbb emiitett megállapodások egyik lényeges rendelkezése szerint ugyanis a bankcsoport a vasút terveit csak 1908. évi augusztus hó 18-án volt köteles a ministeriumhoz előterjeszteni. Miután pedig a tervek felterjesztése után azok átvizsgálására, majd ezt követőleg a közigazgatási bejárásra és ez engedélyezési feltételek megálla­pítása körüli intézkedések megtételére is huzamosabb, időt kellett kilátásba venni, az ogulin-knini vasút építésének megkezdésére vonatkozólag a két kormány között megállapított időpont, mely szerint az építkezés még az 1908. év folyamán megindítandó, nyilvánvalolag csak abban az esetben lett volna betartható, ha a bankcsoport a vele felvett jegyzőkönyvben megállapított határidők betartásához nem ragaszkodik és a tervek benyújtására ós egyál­talán az építkezés előfeltételeit képező teendőkre kikötött határidőktől függet­lenül, a legnagyobb sürgősséggel jár el. Ez okból az akkori kereskedelemügyi minister a bankcsoporttal tárgya­lásokat is folytatott oly irányban, hogy a vasutat előbb épitse, mint a mely határidőre magát kötelezte. Az 1907. évi november hó 5-ón megtartott érte­kezlet alkalmával azonban kitűnt, hogy a bankcsoport nem hajlandó sem a tervek beterjesztésére vonatkozólag megállapított két évi határidő megrövi­dítéséhez hozzájárulni, sem azon előjogáról lemondani, mely szerint a kormány a jegyzőkönyv vonatkozó pontjában különben is homályosan megjelölt határ­időtől számított 5 éven át még az esetre sem fog másnak a szóban levő vasútra engedélyt adni, sem pedig az állam maga ezt a vasutat meg nem építi, ha azt a bankcsoport 5 éven belül nem is építené meg. A bankcsoport ezen álláspontjával szemben hivatali elődöm a kincstári jog­ügyek igazgatóságának véleményét is meghallgatta arra nézve, hogy per esetén a bankcsoport az állam irányában az 5 évi előjogra vonatkozó igényét sike­resen érvényesíthetné-e abban az esetben is, ha a tárgyalások vele meg­hiúsultaidnak volnának tekinthetők ós a kormány a vasút létesítése iránt a bankcsoport mellőzésével intézkednék. Főrendi iromány. X. 1910—1915. 16

Next

/
Thumbnails
Contents