Főrendiházi irományok, 1910. IX. kötet • 375-399. sz.

Irományszámok - 1910-380

380. szám. 527 álló szervezeti és kormányzati eszközöknek nagy számával oda hassak, hogy a létesitendő vidéki egyetemek valóban látogatottak legyenek ós hogy széles társadalmi rétegekben azt a meggyőződést érleljem meg, hogy gyermekeiknek csak előnyére fog válni, ha nem a fővárosba, hanem a vidéki egyetemekre küldik őket. E szervezeti és kormányzati intézkedésekről még alább fogok részletesen szólni. Ha tehát általában nemzeti közművelődésünk ós annak decentralisa­tiója szempontjából szükségesnek vélem uj egyetemek létesítését, ezenkivül azok az állapotok, a melyek már ez idő szerint is különösen a budapesti tudományegyetemen mutatkoznak, parancsolólag intenek arra, hogy az egye­tem túlnagy hallgatóságának levezetése feltétlenül szükséges. A budapesti tudományegyetem orvosi karán a hallgatóság 1896 —1903-ig nem érte el a 800-at. Ez évtől fogva rohamosan emelkedik az orvostan­hallgatók száma: 1904-ben: 900-, 1905-ben: 1.100-, 1906-ban: 1.300-, 1907-ben: 1.500-, 1908-ban: 1.700-, 1909-ben: 1900-, 1910-ben; 2.100-nál több, 1911-ben: majdnem 2.500. Az emelkedés 1911-ben, 1896/97-tel szemben, 200°/o, 1904-gyel szemben 130°/o. Ugyanezen idő alatt Kolozsvárott is folytonos emelkedést látunk. 1910-ben 1896/97-tel szemben 280%, 1904-gyel szemben azonban csak 50°/o az emel­kedés. A budapesti egyetemen 1911-ben 324 orvostanhallgatóval van több, mint tavaly, a hol pedig már tavaly is erős túlzsúfoltság mutatkozott; az elsőéves hallgatók száma 705. Orvosképzésünket ennek következtében nagy veszély fen}^egeti. Tudvalevő, hogy az orvostudományi képzés a legtöbb szakon szükségszerűen olyan, hogy a hallgatóságnak a maximális számán túl nem lehet eredményes. A hallgatóknak a bemutatásokat látniok kell és aktiv részt kell venniök a különböző gyakorlatokon. Ezért* a hallgató-, bonczoló-, stb. termek nagysága, de a rendelkezésre álló idő is korlátozza a hallgatóság számát. Ugyanez áll egyes demonstrativ természettudományi szakokra is, melyeknek látogatása az orvosnövendékekre kötelező ós szük­séges is. Az orvostudományi oktatás olyan, hogy túlzsúfoltság mellett nem­csak a hallgatóság normális számán felüli többlet nem nyer kellő képzést, hanem szenved az egész hallgatóság kiképzése is. Valóban aggódva kell ez immár tarthatatlan állapotokat szemlélnünk, ha meggondoljuk, hogy az orvosképzés terén mindakét egyetemünkön az utolsó két évtized alatt mily nagy haladást értünk el, s hogy most ennek sikeres­ségét a túlzsúfoltság mindkét egyetemen, de különösen Budapesten komolyan veszélyezteti. Az orvostanhallgatók számának növekedését pedig nem szabad oly jelenségnek tekintenünk, a mely nem kedvezően Ítélendő meg. Bizonyos, hogy Magyarországnak még sok orvosra van szüksége, ha azon arányt nézzük, mely a lakosság és az orvosok száma között a nyugati államokban fennáll és bizonyos, hogy közegészségügyünk fejlődése, a kórházak számának növe­kedése, a betegsegélyző-ügy kiterjesztése, valamint az orvosi gyakorlat terén mindinkább kifejlődő specializálás oly tényezők, a melyek az orvosok számát növelni fogják. Figyelembe vehetjük még azt is, hogy az osztrák és egyéb külföldi egye­temeken állandóan több száz magyar orvostanhallgató tanul és mindezeket összevéve parancsoló kötelességünkké válik, hogy az uj egyetemek létesíté­sénél első sorban az orvosi kar szükségességére legyünk tekintettel.

Next

/
Thumbnails
Contents