Főrendiházi irományok, 1910. VIII. kötet • 288-374. sz.
Irományszámok - 1910-373
3T3. szám. 399 A szakasz második pontja a jóbavétel fogalmát határozza meg. Ez a mai törvényből hiányaik. Miután azonban a jóbavétel az ujonczszükséglet megállapításánál jelentős kihatással bir, annak meghatározása a törvényből ki nem maradhat. Az utolsó bekezdés az 1. pont második bekezdéséhez hasonló rendelkezést tartalmaz, mely a fentphq elmondottak után nem szorul megokolásra. A 39. §-hoz. E szakasz azokat a rendelkezéseket tartalmazza, amelyek a ma érvényes törvény 43-ik §-ában foglalta na le. Minthogy azonban a sorshúzásnak jelentősége jövőre lényegesen csökkenni fog, már költségkímélés szempontjából sem szükséges, hogy az összes községi elöljárók a sorshúzásnál jelen legyenek. Teljesen elegendő, hogy e művelet végrehajtásánál, miként ezidőszerint az utósorshuzásnál, csak két előljárósági tag van jelen és pedig ama község részéről, amelyben a sorshúzás végrehajtatik. A sorshúzásnál való jelenlétei ezentúl az állitáskötelésekre nézve nem fog fontossággal bírni. A szakasz első bekezdésében tehát — a fennálló törvény íentidézett szakaszától eltérőleg, — a sorshúzáson való megjelenés költségei nem említtetnek. Az utolsó bekezdés a ma érvényes törvény 40. §-a utolsó bekezdésének felel meg, de annyiban bővüll, hogy a kártérítés követelését nemcsak a törvényellenes besorozás, hanem a törvényellenes állítás esetére is lehetővé teszi. Ez a rendelkezés teljesen méltányosnak mondható, mert törvényellenes állítás folyLán is hárainoihatik kár az érdekeltre (pl. a sorozásra való beidézése következtében úti költségei támadnak ; a később meginduló hatósági vizsgálat alatt az illetőt többször beidézik s igy munkabért vészit stb. stb.). A 40. §-hoz. E szakasznak első bekezdése a fennálló törvény 50-ik §-ának első bekezdésében foglalt és a nősülést tiltó rendelkezést az állítási kötelezettség egész tartamára terjeszti ki. Az ennek a kötelezettségüknek eleget nem tett egwnek tehát életük 36-ik évének betöltéséig nem nősülhetnek, vagyis addig az időpontig, ameddig az illetők állíthatók és besoroztatásuk esetére tényleges szolgálatra kötelezhetők. A ma érvényes törvény idézett szakaszának említett bekezdése e tilalmat azért korlátozta a három állitáss köteles korosztályra, hogy az anyakönyvvezető- és az egyházi hatóságok idevonatkozó tisztjük teljesítésében ne akadályoztassanak. Időközben tett intézkedés következtében azonban most már minden állitáskötelesnek módjában van okmánynyal beigazolni azt, hogy állitáskötelezettségének eleget tett. Ily körülmények között nem szükséges a fent körülirt korlátozást továbbra is fentartanunk. Az első bekezdésben megállapított szabály alól azonban kivételnek van helye, mert a második bekezdés felhatalmazza a honvédelmi ministert arra, hogy tekintetbe vételt érdemlő körülmények között a nösülési engedélyt megadhassa, sőt — amennyiben különös körülmények megkívánják — a nösülési tilalmat rendeleti utón korlátozhassa va &y egészen meg is szüntethesse. Erre az utóbbi rendelkezésre az a körülmény vezetett, hogy ismételten felmerült a kérdés, vájjon föntartassék-e az állítási kötelezettségüknek még eleget nem tett és be nem sorozott férfiakra nézve a nösülési tilalom, illetőleg az ily egyének nősülése ezentúl is a honvédelmi minister kivételes nösülési engedélyéhez köttessék-e ; vagy pedig a tilalom megszüntettessék ? Ausztriában kivételes nösülési engedélyek általában nem adatnak, csak a legritkább esetben, elannyira, hogy ott kivételes nösülési engedélyért folyamodványt is igen ritkán nyújtanak be, mert a kérelem úgyis kilátástalan. Az osztrák gazdasági viszonyok nem is kívánják a lakosság korai nősülését. Magyarországon azonban a népesség túlnyomó része őstermeléssel foglalkozván és igy a családokban a női munkaerő nélkülözhetetlen lévén, a korai nősülés igen gyakori. Ennélfogva a honvédelmi minister sem zárkózhatott el a ma szükség elől, hogy mindazoknak, akik a női munkaerő hiányát kimutatni tudták, a kivételes nösülési engedélyt megadja. Az itteni gyakorlat szerint tehát más, gazdasági és közerkölcsiségi okokból is a kivételes nösülési engedélyek 'gen nagy számmal adattak meg, elannyira, hogy rendessé a kivételes nösülési engedély megadása vált és megtagadása lett kivételessé. Igy például a szűkebb értelemben vett Magyarországon az 1908. évben 15.749 nösülési engedély iránt benyújtott kérvényből 14.770 esetben adatott meg és csak 979 esetben tagadtatott meg a nösülési engedély, az 1909. évben pedig 14.948 kérvényből 13.970 esetben megadatott, 978 esetben megtagadtatott. Horvát-Szlavonországokban pedig az 1908. évben 8.256 beérkezett kérvény közül megadatott 7.106 esetben, megtagadtatott 1.150 esetben, az 1909. évben pedig 6.474 beérkezett kérvény közül megadatott 5.697 esetben és megtagadtatott 777 esetben.
