Főrendiházi irományok, 1910. VIII. kötet • 288-374. sz.
Irományszámok - 1910-373
373. szám. 391 â) valamely ipartanoda gépészeti műszaki osztályának, vagy pedig a trieszti kereskedelmi es lenj akadémián fennálló hajóépitészeti szaktanfolyamnak végzett növendékei és érettségi (vég-) bizonyitványnyal, illetőleg I hajóépitészetre képesitő bizonyitványnyal bírnak. A c) és d) alatt megjelölt kategóriákba tartozók aránylag igen nagy számban törekedtek a haditengerészeti j szolgálatra, s így a haditengerészet egyévi önkénteseinek számát túlságosan megnövelték; Ez pedig jelentékeny teher a haditengerészetre, mert minden egyévi önkéntes annak daczára, hogy í helyett csak egy évig szolgál, a létszámba rendes ujonczként számíttatik be. Azonfelül az utolsó évek tapasztalatai szerint az ezekből az egyévi önkéntesekből lett, tartalékos gép altisztek teljesen képteleneknek bizonyultak a mozgósítás esetén reájuk háramló szolgálatnak teljesítésére. Azok a jelentékeny műszaki vivmányok, amelyek a haditengerészetben az utolsó évek alatt értékesíttettek, | továbbá a modern hajókon elhelyezett és többnyire igen bonyolult összetételű gépek szinte lehetetlenné teszik azt,! hogy az emiitett két kategóriába tartozó egyévi önkéntesek egy év alatt használható gépész- vagy villamosgépé! altisztekké kiképeztessenek. Az emiitett egyének többnyire csak elméleti ismeretekkel bírnak. Azonban a legnagyobbfoku elméleti tintas , sem képes azt a gyakorlati ügyességet pótolni, amelyre csak a gépüzemben való hosszabb és megszakítás nélkül v. működés utján lehet szert tenni. A tényleges szolgálati év lejártával minden egyévi önkéntesnek oly fokú katonai képzettséggel kell birnia, ! hogy az illető mozgósítás esetére különleges szakmájában teljes biztossággal legyen igénybevehető. A gépészeti szakmába tartozó egyévi önkéntesek ellenben a tényleges szolgálatot oly időben hagyjál amikor szakszerű kiképeztetésük még koránt sincs befejezve. Ennek következtében az illetők mozgósításkor telje hasznavehetetlenek, mert a tényleges szolgálat alatt szerzett szerénymérvü gyakorlati ismereteiket időközben elfelejteti katonai kiképeztetésük pedig oly csekély, hogy más irányban sem alkalmazhatók sikeresen. Hozzájárul ehhez még a. körülmény is, hogy igen kevés azoknak a műegyetemet végző, vagy ipariskolát végzett egyéneknek a száma, akik hivatásos életpályájukon valamely a hadihajók' gépüzemével rokon szakmában dolgoznak. A haditengerészet tartalékában és a tengervédben ezidőszerint közel 1.000 főt tesz ki azoknak a gépész« (vagy villaniosgépész-) altiszteknek száma, akik tényleges szolgálati kötelezettségüknek mint egyévi önkénlesek te eleget. Ez a szám a teljes altiszti létszámnak körülbelül 45°/o-a. Miután ezek a fentebb megjelölt altisztek mozgósítás vagy háború esetére a reájuk háramló szolgálatot kellő hozzáértéssel ellátni nem képesek, a hajóraj egy részének hatályos működése egyidőre egyenesen veszélyeztetve volna. Az eddigi tapasztalatok azt is nyilvánvalóvá tették, hogy igen kevés egyévi önkéntes kéri gyakorlati ' szakismeretek szerzése czéljából a haditengerészethez való beosztatását. Egészen más, egyéni szempontok és érdekek sarkalják az illetőket, pl. a fegyvergyakorlatok alól való teljes mentesség, a tartalékos tiszti vizsga elmaradása, az állam költségén való szolgálás stb. stb. A műszaki téren mutatkozó nagyarányú haladás fokozódása esetén a viszonyoknak fentebb vázolt mostohasága még inkább növekedni fog. Ennek lehető elkerülése és a haditengerészet harczkészségének minden körülmények közölt való biztosítása volt a szülő oka annak az állásfoglalásnak, hogy a haditengerészet ezektol, a katonai szempontból alig használható egyévi önkéntesektől lehetőleg mentesittessék. Ezek ugyanis a jövőben a haditengerészetnél teljesítendő egyévi önkéntesi szolgálatra nem fognak igém bírni és ezt a kedvezményt ezentúl csak a megfelelő iskolai képzettséggel biró hivatásos tengerészek fogják élvezhetni (1. a 27. §-t). Miután azonban nagy jelentőségű érdekek kívánják azt, hogy az ország tanult ifjúsága a haditengerészetben való szolgálatból ki ne zárassék ; miután továbbá szerfelett kívánatos az, hogy a műegyetemet végző, vagy valamely ipariskola gépészeti műszaki osztályát végzett egyéneknek alkalom nyujtassék arra, hogy katonai szolgálatuk alatt oly gépekkel foglalkozhassanak, amelyek megismerésére a polgári életben módjuk nincsen : a javaslat 28. §-a lehetőséget nyújt arra, hogy az ily ifjak a mai módozatoktól némileg eltérőleg ugyan, de mégis a haditengerészetnél szolgálhassanak és így a gépüzem terén oly szakismeretekre tehessenek szert, amelyek a rendes hivatásos pályájukon való előhaladás szempontjából igen nagy értékűek. Ez a szakasz ugyanis akként rendelkezik, hogy az ily ifjak, akik egyébként az arczvonalbeli egyévi önkéntesség kedvezményében részesittettek, kérésükre a haditengerészethez beoszthatok ; itt azonban — önkéntesi minőségük meglarlása mellett — két évig tartoznak tényleg szolgálni. Ez a szolgálat az állam költségén teljesíttetik. A tényleges szolgálatnak két évre való kiterjesztése katonai szempontból feltétlenül szükséges, mert rövidebb időn belül lehetetlen ezeket az ifjakat gyakorlati szempontból is teljesen hasznavehető tartalékos gépész- (villamosgépész-) altisztekké kiképezni. Az illetők különben e kétévi tényleges szolgálatuk tartama alatt az egyévi önkénteseket egyébként megillető összes kedvezmények élvezetében megmaradnak.
