Főrendiházi irományok, 1910. VIII. kötet • 288-374. sz.

Irományszámok - 1910-373

376 373. szám. tésére föl nem használható, ellenben a közös hadseregnél a vonatcsapatok hadiállományának betöltésére okvetlenül szükséges. Ennélfogva ahhoz a megoldáshoz kellett folyamodni, hogy a méneskar legénysége ezentúl is a közös hadsereg ujonczjutalckából, a lovasságból egészíttessék ki, de akként, hogy az e czélra szükséges legénység a tényleges szolgálat tartamára, de csakis erre, a honvédséghez helyeztessék át s annak teljesítése után a közös hadsereg tartalékába helyeztessék vissza. Tekintettel azokra a jövőben is fentartandó rendelkezésekre, melyek szerint a lovasság és a méneskar ujonczainak kiválasztása és beosztása történik (1. a védtörvény végrehajtási utasítás I. része 96. §-ához szóló IV. mellékletet), tehetséges, hogy a méneskar kiegészítése a lovasságéval összefoglaltassék, azaz a jövőben a lovasság részére a méneskar ujonczszükségletét is fedező nagyobb hányad biztosittassék. Annak nincs semmi nehézsége, hogy a méneskarhoz a lovasság legénységéből osztassék be a szükséges legénység a tényleges szolgálat idejére, mert a méneskarnál is éppen ugy föntartatik a három évi rendes tényleges szolgálat, mint a lovasságnál, mivel ezt az eddigi tapasztalatok elkerülhetetlenné teszik. Ezt ugyanis nem csupán a dfcága lóanyag kifogástalan fentartásában rejlő állami érdek, hanem katonai fegyelmi szempontok is követelik, mivel z év legnagyobb részén át az egyes állomásokra szétosztott méneskar megbízható, szakszempontból jól kiképzett és jól fegyelmezett személyzetet igényel. A javaslat tehát akként oldja meg a kérdést, hogy a méneskar legénysége a közös hadsereg lovasságának ujonczaiból fog ugyan kiegészíttetni, de tényleges szolgálata idejére a honvédséghez (melynek kötelékébe fog tartozni ;i inóneskar tisztikara) fog ez a legénység áthelyeztetni és a három-évi vagy a netalán, önként elvállalt hosszabb tényleges szolgálat teljesítése után a közös hadsereg tartalékába fog visszahelyeztetni. Uj rendelkezés végre e szakasz utolsó bekezdése is, mely az 1891. évi XXXVI. t.-czikkben említett közös hadseregbeli hadapródokon és tartalékos tiszteken kivül az önként jelentkező tényleges havidijasoknak, tiszt- és katonai tisztviselő-jelölteknek, sőt különös szükség esetében még az önként jelentkező legénységi egyéneknek az áthelyezését is megengedi a honvédség tényleges állományába. E rendelkezés a 11. §. utolsó bekezdésének a viszonosa s indoka gyanaz, mint amannak. A 13. §-hoz. A közös haderő ujonczlétszámának emelése már az általános indokolásban nyerte bővebb magyarázatát. A honvédség ujonczjutalékának az emelését a honvédség fejlesztése teszi szükségessé s ennek az indokai is már ugyanott érintettek. Ennélfogva e helyütt csupán a szöveg magyarázatára szorítkozom. Minthogy a Bosznia- és Herczegovinából kiegészített csapatok és intézetek szintén a közös haderőnek, jelesen à közös hadseregnek részei, de e tartományok közjogi helyzete és a magyar szent koronához való viszonya véglegesen meghatározva nincs : a Bosznia és Herczegovina részéről kiállított ujonezokat meg kellett a javaslatban említeni, de ki ellett mondani azt is, hogy ezek nem számittatnak hozzá ahhoz az ujonczlétszámhoz, amelyet e szakasz az Ö Felsége uralkodása alatt álló két államra együtt állapit meg és amely a két állam közt a népesség arányában lesa megosztani!"• Bosznia és Herczegovina ugyanis jelenlegi ideiglenesen rendezett különös helyzetében sem a magyar, sem a/ osztrák alkotmányban nem részesedik és igy az általa kiállított ujonezok megszavazása, illetőleg a kiállítandó ujonezok számának a meghatározása nem tartozhatik sem a magyar országgyűléshez, sem az osztrák birodalmi tanácshoz. A tartományi önkormányzat pedig a bosznia- és herczegovinai tartománygyülést nem ruházza í'öl sem az ujonczlétszám megállapításának, sem az ujonczjutalék megajánlásának a jogával. Bosznia és Herczegovina ujonczainak száma tel látni ncsen meghatározva és igy nem vehető bele abba a meghatározott ujonczlétszámba sem, mely a két állam közi a népesség aránya szerint osztandó föl. Ha pedig Bosznia és Herczegovina ujonczairól a javaslat nem tenne semmi említést, ezzel azt a láiszalot keltené, mintha az e tartományokból kiegészített csapatok, intézetek, katonai hatóságok és szolgálati ágak nem tallóznának a közös hadsereghez. A közös haderő évi ujonczlétszámát tehát az első bekezdés a magyar országgyűlést illető alkotmányos jogok sértetlen föntartása mellett azzal a kijelentéssel állapítja meg, hogy ebben az ujonczlétszámban a Bosznia- és Herczegovinából kiállítandó ujonezok benne nem foglaltatnak. Minthogy továbbá a 2 évi tényleges szolgálat teljesen csak a harmadik évben fog érvényesülni és igy az átmeneti idő alatt kevesebb ujonezra lesz szükség, mint annak lejárta után, az átmeneti időre is külön kell megállapitani az évi ujonczlétszámot és csak az ez után következő zárt időszakra lehetett a fölemelt ujonczlétszámot végleg meghatározni. Ezen az alapon és a tényleges ujonczszükséglet szem előtt tartásával állapítja meg az első bekezdés a közös haderőnek ujonczlétszámát az első évre 136.000 főben, a második évre 154.000 főben és a harmadik, valamint Vj