Főrendiházi irományok, 1910. VIII. kötet • 288-374. sz.
Irományszámok - 1910-373
348 373 szám. fönlarlani. A flotta békelétszámának szaporítása tehát elkerülhetetlen. Az ujonchányadnak 2.000 főnyi emelése éppen csak a legszükségesebb igényeknek felel meg. D. Az ujonclétszáin és az ujoncjutalék megállapítása. 1. Előzetes megjegyzés. A vázolt szervezési intézkedések végrehajtása, valamint a megrövidített tényleges szolgálati idö életbeléptetése természetesen hosszabb átmeneti időszakot igényel. Erről az átmenetről később még szó lesz. A valóságos ujonclétszám a törvény végrehajtásának első három évében fokozatosan fog emelkedni. A következőkben mindenekelőtt annak a teljes ujonclétszámnak nagyságát fogom megállapítani, melyre a rövidebb tényleges szolgálat életbeléptetésének befejezése, valamint a tervezett szervezési változások végrehajtása után lesz szükség. Az ujonclétszám megállapításánál főként tekintetbe jön : a fentartandó békelétszám; a rendszeresített s ezek között a továbbszolgáló altisztek száma; a tényleges szolgálat alatt beálló természetes fogyatékok százaléka. 2. A fentartandó békelétszám.") A közös hadsereg békelétszáma 1911-ben (hadi tengerészet nélkül, de a lótenyésztő intézeteket beleértve) \ kereken 293.800 fő. A létszámrendezésekre és az uj alakulások felállítására az 1. melléklet szerint kereken 50.200 ember kell. Az ujonclétszám megállapításának alapjául tehát a közös hadsereg számára (hadi tengerészet nélkül, a lótenyésztő intézeteket azonban beszámítva) végeredménykél 293.800 + 50.200 = 344.000 fö h é k e 1 é t s z á m o t kapunk. Ebből kerekszámban 289.800 fő a két évi és 54.200 fő a három évi tényleges szolgálatra kötelezett alakulásokra jut. A hadi t enge r és z étnél a létszámemelés kerekszámban 7.500 fő és a békelétszám ennélfogva 21.000 fő lesz. 3. Rendszeresített altisztek. A valóságos ujoncszükséglet megállapításánál csupán azokat az embereket kell számitásba venni, akik a két, illetőleg a három tényleges szolgálati év után a nemtényleges viszonyba jutnak. Jelen javaslat szerint a költségvetésileg megállapított altiszti állománynak megfelelő számú legénységre nézve a tényleges szolgálati kötelezettség a két évi tényleges szolgálati idővel szervezett alakulásoknál is három évig tart; (ebbe a számba az emez alakulásoknál tényleges szolgálatukat önként tovább folytató altisztek, valamint ugyanezeknél a három évi tényleges szolgálati kötelezettséggel önként belépettek beszámitandók). A három évi szolgálati;' kötelezett alakulásoknál erre természetesen nincs szükség. Az ujonclétszám megállapításánál tehát a békelétszámból le kell vonni : a) két évi tényleges szolgálati időre kötelezett alakulásoknál a költségvetésileg rendszeresített összes altisztek számát; b) három évi tényleges szolgálati időre kötelezett alakulásoknál pedig csak a továbbszolgáló altisztek számát. A két évi alakulásoknál a továbbszolgáló altisztek száma akként fog érvényesülni, hogy minél inkább emelkedik a továbbszolgálók száma, annál kevesebb egyén köteles három tényleges évet szolgálni. Amint már a II. C. 5. pontban érintettem, ez a körülmény is megkívánja a továbbszolgáló altisztek számának emelkedését. Számuknak '•{ eddigi lassú emelkedésével tehát nem elégedhetünk meg. *) Kivéve a havidijasokat, tiszt- és tisztviselöjelöUeket.
