Főrendiházi irományok, 1910. VIII. kötet • 288-374. sz.
Irományszámok - 1910-373
342 3?3. szám. De a fentiektől eltekintve, még sok embert kell a csapattesttől elvezényelni, nevezetesen helyőrségi, az intézetekbe felügyelői szolgálatokra, a csapatok egészségügyi intézeteibe betegápolói szolgálatokra, a magasabb parancsnokságokhoz segéd- és kezelőszolgálatokra stb. Ezeket az elvezényelteket a jövőben megfelelő számú újonc beosztása utján kell a csapatoknál pótolni. Jelenleg ezek még a csapatok rendszeresített békelétszámára számítanak. Végül szükséges volt egy különösen káros állapotnak véget vetni, mely a csapatok létszámát a legérzékenyebben lerhelte. A magasabb parancsnokságok, törzsek és bíróságok, a lelkészet, az épitöhatóságok, a képző és egyéb intézetek, továbbá a lóavatószemélyzet embereit és a létszántfölöttieket eddig az illető csapatnak és fegyvernemnek saját ujone 4 hányadából kellett adnia. Ennélfogva ez az ujonchányad az egyes fegyvernemeknél és csapatoknál már az újoncok bevonulása idejében hiányzott. Ezt a súlyos viszásságot oly módon kell megszüntetnünk, hogy mlitett parancsnokságok, hatóságok, intézetek stb. részére külön ujonchányadot utalunk ki. Az 1. melléklet is igazolja azt, hogy a két évi tényleges szolgálat életbeléptetése nélkül szükséges létszámrendezés igen szerény mértékű, a többi hatalmak létszámadatait tartalmazó táblázatból pedig kitűnik (1. a 10. oldalt) hogy békelétszámunk a jövőben még mindig a legkisebb lesz. Ismételten hangsúlyozom azonban, hogy ezt a békelétszámot csak akkor tekinthet) ük elegendőnek, ha ez a békelétszám az alosztályoknak kiképzési célokra tényleg rendelkezésére is áll; vagyis ha az alosztályokat teljes mértékben felmenthetjük minda clvezénylések alól, melyek rendszeresített létszámukat apasztják. 3. Három évi tényleges szolgálattal szervezett alakulások. A lovasságnál és a lovagló tüzérségnél a három évi tényleges szolgálati időt továbbra is fönn kell tartani. .' magyar népnek ugyan nagy hajlama van a lovas szolgálat iránt, a lovas katonától azonban oly sokoldalú séget köveielütik, hogy ezt csak hosszas gyakorlat utján és az egyéni hajlamok rendszeres fejlesztésével lehet elérni. így különös gyakorlottságot és körültekintést kivan az emberek harctéri kiképzése és a lovak idomítása. Amellett azonban, hogy a lovasságnál minden embernek kitűnő lovasnak kell lennie, e lovasokat még a kor kívánalmainak lelően biztos lövészekké is kell nevelni. Lovasságunknak, általánosan elismert értékét a két évi tényleges szolgálati uio tehát lényegesen csökkentené. Pedig különösen nekünk van okunk arra, hogy e költséges fegyvernem kiválóságát megóvjuk, mivel — más hatalmakhoz képest — aránylag kevés lovasságunk van. A lovagló tüzérség legénységének, a lovas kiképzés tekintetében, ugyanolyan követelményeknek kell megfelelnie, mint a lovasságnak. Ehhez még a tüzérségi kiképzés is járul, a mely a modern ágyú kezelése miatt természetesen még nehezebbé vált. -Németország a két évi tényleges szolgálati idő általános rendszeresítésekor e két lovasitott fegyverneménél a m évi tényleges szolgálati időt megtartotta. Franciaország és Olaszország pedig lovasitott fegyvernemeinek két évi leges szolgálata miatt nagy nehézségekkel küzd. Látjuk ezeket a nehézségeket a két évig ténylegesen szolgáló honvéd lovasságnál is, mely a tisztikar túlságos igénybevételével igyekszik a jelenlegi magasfokú követelményeknek megfelelni. De ezeknél a fegyvernemeknél a három évi tényleges szolgálati idő mellett a hadikészültség is szól. Mozgósítás esetén ugyanis szükség lehet arra, hogy a lovasságot a hozzátartozó lovagló tüzérséggél együtt már az első napok! fenyegetett határra küldjük. Ez okból a békelétszámnak — legalább a közös hadsereg lovasságánál — lehetőleg ának kell lennie, mint a milyen a hadilétszám. Mivel pedig a két évi tényleges szolgálati idő mellett is egyenlő lesz 'tétszám a hadilétszámmal, ez esetben a hadilétszám fele kevésbé kiképzett emberekből állana. 4. Újjászervezések és szervezési módosítások. a) Gyalogság és vadászcsarrft. A gyalogságnál és a vadászcsapatnál az előbbi fejtegetések értelmében első sorban a békelétszámban beállott hiányok megszüntetéséről kell gondoskodni, mert e fegyvernem létszámát az 1907/8. és 1911. évi kisegítő intézkedések fiagyon apasztották. E bajok orvoslását a legszükségesebb és szerény mértékben akként érjük el, hogy az előirt teljes békelétÉEámhoz szükséges ujonchányadot a csapatok részére kiutaljuk és gondoskodunk arról, hogy ezt a létszámot elvezénync csökkenthessék. Ez okból külön-külön ujonchányadot utalunk ki a már előbb említett munkás osztagok részére
