Főrendiházi irományok, 1910. VIII. kötet • 288-374. sz.

Irományszámok - 1910-360

360. szám. 269 360. szám. ^23. ülés, 397. jegyzőkönyvi pont.) Nagyméltóságú Elnök Úr! Mély meghatottsággal vettem Nagyméltóságod nagybecsű levelét, melylyel boldogemlékű férjem halála alkalmából a méltóságos főrendek részvétét és emlékének a főrendiház jegyzőkönyvében való megörökítését velem tudatni s az ő élete folyását oly megható szavakkal tolmácsolni kegyeskedett. Valóban úgy van, — boldogult férjem politikai működését túlnyomó részben a főrendiházban fejtette ki, — s o erre mindig is büszke volt; ós mikor 18S4-ben a törvényhozás ezen faktora szervezetének módosítására irányuló munkálatok megkezdettek, Tisza Kálmán akkori ministerelnökkel együttesen hónapokig dolgozott ós többször emlegette, hogy az 1687-től 1885-ig, tehát majdnem 200 esztendeig ugyszólva, változatlan alapon, nyugvó intézmény úiraalkotásában nem csak közreműködött, hanem döntő része volt abban, hogy az újraalkotás ezen intézmény által igényelt conservatismusnak megíelelőleg történjék. Jól esik ezekre visszagondolnom, hisz napról-napra tanuja voltam ezen munkálkodása közben való töprengéseinek, valamint tanúja a feletti örömének, hogy sikerült egy modern, a nemzet alkotmányos haladását messze időkre biztositó főrendiházat megalkotni. Es büszke volt arra is, — h°gy épen ebben a házban vivta meg legjelentősebb politikai harczait és ott mondotta el legjelentősebb beszédeit, melyek szive érzésének, lelke meggyőződésének, királya iránti hűségének és törhetetlen hazaszeretetének legékesebb megnyilatkozásai voltak. Bocsásson meg Nagy méltóságod, hogy boldogult férjem emléke ily reflexiókra vitt, de Nagyméltóságod elismerő ós benső hangon szóló levele ragadott erre. Fogadja részvétéért Nagy móltóságod hálás köszönetemet úgy magam, mint családom nevében s kegyeskedjék ezen köszönetünket a főrendeknél tolmácsolni. Fogadja Nagy méltóságod kiváló tiszteletem őszinte nyilvánitását. Adonyban, 1912. április 5-én. Özvegy gióf Zichy Nándorné s. k.