Főrendiházi irományok, 1910. VIII. kötet • 288-374. sz.
Irományszámok - 1910-335
335. szám. 251 A beczikkelyezendő egyezmények közül az első a hajóösszeütközésekböl származó kártóritési igényekre vonatkozik. Megállapitja a felelősséget a szerint, a mint az összeütközést, illetőleg kárt az egyik, avagy mindkét hajó hibája okozza. A kártérítési igény érvényesitése tekintetében megszünteti az eddig megkivánt szigorú alakiságokat ; egységesen szabályozza az elévülés kérdését, büntető szankczióval kivánja megállapittatni az összeütköző hajók kapitányainak kölcsönös segélynyújtási kötelezettségét, az e czélból szükséges rendelkezéseket azonban az egyes államok törvényhozásaira bizza. A hajótulajdonosok felelősségének egységes korlátozása tekintetében az egyes államokban megállapított szabályokat az egyezmény nem érinti, mert e részben a tárgyalások még nem vezettek eredményre. Altalános szabályként kimondja, hogy az egyezményben foglalt rendelkezések akkor alkalmazandók, ha a kérdéses hajók valamennyien a szerződő felek államainak kötelékébe tartoznak ; de e mellett fenn van tartva az államok törvényhozásainak a lehetőség, hogy e rendelkezések alkalmazását egyéb esetekre nézve is kimondhassák. A másik egyezmény a tengeri segélynyújtásra és mentésre vonatkozik. A törvényhozások túlnyomó többségének felfogásához alkalmazkodva, elejti a segélynyújtás és mentés közti különbséget s mindkettőre nézve egységes szabályokat állapit meg. A segélynyújtásért, illetve mentésért járó jutalomdíjra nézve azt az alapelvet érvényesiti, hogy az csak akkor jár, ha hasznos eredménye volt, ellenkező esetben a vele járó költségek ós áldozatok megtérítését sem vonhatja maga után. A jutalomdíj összegének és a felosztás arányának megállapítását a felek meg nem egyezése esetén a mentés kérdésében határozni hivatott hatóságra bizza, azzal a korlátozással, hogy a fizetendő jutalom semmi esetre sem haladhatja meg a megmentett tárgyak értékét. A hajó kapitányának segélynyújtásra való kötelezettsége tekintetében azonosan intézkedik az előbbi egyezménynyel. Az egyezmény rendelkezéseinek alkalmazására nézve abban tér el az előbbitől, hogy a rendelkezéseknek az összes érdekeltekkel szemben való alkalmazását már arra az esetre is megállapitja, ha akár a segélyt nyújtó, akár a segélyezett vagy megmentett hajó a szerződő felek valamelyikének kötelékébe tartozik ; a mi kétségtelenül méltányos rendelkezés. Ezekben ismertetve az egyezmények főbb alapelveit, még csak annak kiemelésére szorítkozunk, hogy azok megkötésénél Magyarország önálló államisága megfelelő kifejezésre jutott, a mennyiben az egyezményeket az ő Felsége uralkodása alatt álló két állam külön megnevezése mellett Magyarország részéről külön meghatalmazott irta alá. A bizottság nevében tisztelettel javasoljuk az egyezmények beczikkelyezésót tartalmazó törvényjavaslatnak változatlanul való elfogadását. Budapesten, 1912 febrnár 8-án. Molnár' Viktor s. k. bizottsági iegyzö.
