Főrendiházi irományok, 1910. VIII. kötet • 288-374. sz.
Irományszámok - 1910-331
331. szám. 243 kat, mint a férfiak, a minek Ausztriában és Németországban a nővédelmi intézkedések hatása folytán éppen az ellenkezőjét tapasztaljuk. A kerületi pénztárak 7 9 milliót kitevő aktiváinak fele a munkaadók járulékhátraléka, a minek legalább 15°/o-a behajthatatlannak tekinthető. Különösen ki kell azonban emelnünk a jelentésből megállapítható egy igen sajnálatos tanúságot, a mely ezen a téren is megszívlelendő szimptomáját szolgáltatja egy, közszolgálatunk majdnem minden ágazatában tapasztalható beteges irányzatnak. Ertjük ez alatt az igazgatási kiadások aránytalan nagyságát és folytonos emelkedését, melyre nézve maga a jelentés is elismeri, hogy a hazai állapotok súlyos kritikáját foglalja magában. Míg ugyanis a munkásbiztosító pénztárak igazgatási kiadásainak egy-egy tagra kiszámított összege évenkint Ausztriában 1 69 — 1-86 koronát, Németországban 157—1*76 koronát tesz, nálunk ez a fejenkénti kiadás évről-évre emelkedő irányzattal 1908-ban már 3*29 koronára, tehát amazoknak kétszeresére rúgott, sőt, ha a helyi pénztárak igazgatási költségeihez az országos (központi) pénztár administraciójával járó költségeket is hozzászámítjuk, arra az eredményre jutunk, hogy pl. 1908-ban egy-egy tagra eső igazgatási költség jóval túlhaladja a 4 koronát. Vannak kerületi munkásbiztositó pénztáraink, melyek tagjárulékbevételeiknek 50 56°/o-át fordították igazgatási költségekre. Maga a jelentós kénytelen ezzel a jelenséggel szemben azt a sajnálatos tényt is konstatálni, hogy ez a nagy administrativ költség nem jelenti egyszersmind az administratio jóságát és pontosságát, sőt éppen megfordítva áll a dolog: az administratio a pénztárak nagy részénél fogyatékos, súlyos kifogásokra okot adó, legalább is annyival rosszabb az osztrák és német pénztcirak administratiojánál, mint amennyire! költségesebb. Ezzel a, legilletékesebb helyről jövő tanuságtétellel szemben nem szorul további indokolásra az a véleményünk, hogy az 1907-iki törvónynyel életbelépett intézménynek a gyakorlatban máris oly sajnosán jelentkező hézagai és bajai közt a drága és rossz igazgatás is egyike azoknak, a melyek a mielőbbi orvoslást sürgetik. Miután egyébként a jelentés előterjesztésével a kereskedelemügyi minister a törvény rendelkezésének tett eleget: a bizottság nevében tisztelettel javasoljuk annak tndomásul vételét, illetőleg a képviselőház 4044. jegyzőkönyvi szám alatt hozott ily értelmű határozatának országos határozat erejére való emelését. Budapesten, 1912. évi február hó 7-én. J*allavicini Ede őrgróf s. k., l)r. Gaal Jenő s. k., bizottsági elnök. bizottsági jegyző. 81 *
