Főrendiházi irományok, 1910. VIII. kötet • 288-374. sz.
Irományszámok - 1910-307
204 307. szám. alapján, tévedésből) és törvénytelenül más nevére lett a telekkönyvben átírva, ő azonban birtokban maradt. Ezeken a fonákságokon kíván a §. segíteni azzal, hogy a ténylege3 birtokos fogalmát megfelelően kibővíti. A tényleges birtokos tulajdonjogának a telekjegyzőkönyvbe való bejegyzéséről szóló 1892 : XXIX. t.-c. nem adja önállóan a »tényleges birtokosainak törvényi fogalommeghatározását, hanem e részben is, mint az eljárás alapelvei tekintetében általában, az 1886 : XXIX., 1889 : XXXVIII. és 1891 : XVI. t.-cikkre utal. Ennélfogva a tényleges birtokos fogalmának a jelen §. első bekezdésében történt tágítása, mivel az, mint az 1886 : XXIX. és az 1889 : XXXVIII. t.-cikkek kiegészítése, betétszerkesztési szabályként jelentkezik és azt mint újabb ily szabályt az 1892 : XXIX. t.-c. szem előtt még nem tarthatta, önmagától az utóbbi törvénycikken alapuló eljárásra nem terjedne ki. Mivel továbbá a jelen törvény 32. és 33. §-aiban szabályozott eljárások sem esnek a betótszerkesztő eljárás keretébe, a tényleges birtokos fogalmának a betótszerkesztés számára itt törtónt tágítása önmagától az idézett 32. és 33. §-ok eseteire sem terjedne ki. Ezeken a bajokon kíván a második bekezdés segíteni. Kiemelem, hogy a második bekezdés »kiegészítő szabály« -ról és nem »kiegészítő rendelkezés«-ről beszél, mint pl. a 35. §. harmadik bekezdése. Ez azért van, mert a ->tényleges birtokos« fogalommeghatározása vagy ennek megváltoztatása lényegileg nem jogi parancs, hanem interpretativ szabály ós azért az helyesen rendelkezésnek nem mondható 35. §. Megoldásra szorul az a kérdés is, hogy az 1886 : XXIX. t.-cikknek a tényleges birtokos telekkönyvezését rendező 15—18. §-ai és a kapcsolatos későbbi törvényi rendelkezések közül melyik nyerjen alkalmazást arra, akinek tényleges birtoka - bár nem telekkönyvezett — tulajdonjogán alapul. Mivel a többi szabály olyan tényleges birtokos javára szól, aki szerzését a telekkönyvezett tulajdonostól származtatja le, vagy ha a szabály ily leszármaztatást nem tételez fel, a tényleges birtokosnak tulajdonoskén ti telekkönyvezését már a tulajdonosként telekkönyvezett személynek vagy igazolt jogutódjának egyszerű ellentmondására mellőzi, legcélszerűbbnek mutatkozik, hogy annak a tényleges birtokosnak javára, aki egyszersmind tulajdonos, az 1889 : XXXVIII. t.-c 7. §-a nyerjen megfelelő alkalmazást, amely §. t. i. eredetileg és az 1891 : XVI. t.-c. 15. §. b) pontja alatt foglalt kiegészítésében is a nem telekkönyvezett tulajdonos javára szól ós sem telekkönyvezett tulajdonostól leszármaztatott szerzést nem tételez fel, sem nem mellőzi egyszerű ellentmondásra a tényleges birtokosnak a telekkönyvezését. Ezt mondja ki a jelen §., amely kétségek megelőzése végett egyszersmind kifejezetten kiterjeszti a szabályt annak a javára is, aki telekkönyvileg szerezte meg az ingatlan tulajdonjogát, de ez aztán érvénytelenül átjegyeztetett más nevére, úgy hogy ennek folytán a tényleges birtokos, aki eredetileg telekkönyvezett tulajdonos volt, nem telekkönyvezett tulajdonossá lett és most már telekkönyvkiigazítási (tulajdoni) igényét az érvénytelenül tulajdonosként telekkönyvezett személy ellen kitörlési keresettel kellene érvényesítenie. A jelen §. harmadik bekezdésének felvétele ugyanazon az okon alapul, mint az előbbi §. második bekezdéséé, azzal az eltéréssel, hogy a jelen §-ban foglalt új szabály, amely további olyan eseteket állít fel, amelyekben a tényleges birtokos mint ilyen a telekkönyvben tulajdonosként bejegyzendő, alkalmazható ugyan az 1892: XXIX. t.-cikken alapuló eljárásban, de a dolog természete szerint nem a jelen törvény 32. és 33. §-ai szerinti eljárásban, amelynek épen akkor van helye, midőn a tényleges birtokos mint ilyen a
