Főrendiházi irományok, 1910. VIII. kötet • 288-374. sz.
Irományszámok - 1910-307
307. szám. 201 hogy a tényleges birtokos telekkönyvi bejegyezhetőségének megkönnyített és egyszerűsített előfeltételeit nem tudja terjesen megvalósítani, mivel pl. ellenfele — a telekkönyvezett tulajdonos — illetőleg a tulajdonosként telekkönyvezett személy a bejegyzésbe beleegyezni vonakodik vagy annak egyenesen ellentmond stb. Ily esetben a telekkönyv rendezése és a telekkönyvben* tulajdoni jogállásnak a tényleges birtokállapottal összhangba hozatala rendszerint csak per útján érhető el. De mivel a rendszerint csekélyebb értékű ingatlan nem igen bírja el azt a költséget, amely a keresetnek hozzáértő által való elkészíttetésével, a kereset beadása valamint a tárgyalás és bizonyítékok előállítása végett a netalán távolabb eső bírósági székhelyre való ismételt bemenetellel jár, és főleg mivel a tényleges birtokos, míg az ingatlant kezén tartja és hasznát húzza, joga telekkönyvezetlenségének hátrányát közvetlenül különben sem érzi : a tényleges birtokos a pert nem egykönnyen indítja meg. A bizottsági eljárást vezető bíró vagy jegyző, aki a helyszínén a felekkel tárgyalt és a tényállást teljesen kiderítette, a keresetet könnyen felvehetne, sőt a bíró azt nyomban tárgyalhatná és érdemileg el is intézhetné. Ámde ebben megakadályozza őt az az alaki ok, hogy ő a »telekkönyvi hatóság« nak a kiküldöttje és így még akkor sem tekintetik a sommás bíróság« tagjának, ha a telekkönyvi hatóság a perre illetékes járásbíróság. Ezen a bajon kivan a §. segíteni A §. csak a sommás keresetekre áll. Mert egyfelől nem akarja felforgatni a hatásköri, képviseleti és eljárási szabályokat, másfelől a rendes kereset tárgyát tevő ingatlan nagyobb értékénél fogva inkább elbirja a közönséges peres eljárás költségeit. A §. nyújtotta könnyítés nem szól arra az esetre, amidőn a tényleges birtokos tulaj donoskónti telekkönyvezését peren kivül a tényleges birtok alapján az 1886: XXIX. t.-c. 15 —18. §-ai és a kapcsolatos többi szabály értelmében elérheti. Mert ebben az esetben az utóbbi szabályokon alapuló eljárás vezet célhoz ós azt kell teljesíteni. Önként értetődik, hogy a kereseti kérelemnek csak tartalmilag kell a tulajdonjog telekkönyvi bejegyzésére irányulnia de különben a kórelem szövegezésének módja nem dönt. Ide tartozik tehát az a kereset is, amely arra irányúi, hogy az alperes a felperes tulajdonjogának elismerésére köteleztessék stb. De ha a kereset a felperes tulajdonjogának telekkönyvezésére irányul, az már a §. alkalmazásának szempontjából nem tesz különbséget, vájjon a tnlajdonjog telekkönyvi bejegyzése a tulajdon szerzését közvetíti-e mint pl. annál, aki adásvétel vagy csereszerződés alapján i r ette át a telekkönyvezett tulajdonostól az ingatlant és azt még el nem birtokolta, avagy a tényleges birtokos, aki elbirtoklás, kisajátítás által vagy egyébként a tulajdont telekkönyvi bejegyzés nélkül is megszerezte, a bejegyzést avégből kivánja, hogy tulajdonjogát a telekkönyvi közhitelességből (publica fides) származó veszéllyel szemben megóvja. Ezt netáni kétség megelőzése végett a §. első bekezdésében határozottan kimondja. Az első bekezdés különben a kereset fel- vagy átvételének módjára nézve az 1893 : XVIII. t.-c. 14. §. első bekezdésének szövegéhez alkalmazkodik. A második bekezdés a kérdéses könnyítést a telekkönyvátalakító ós az úgynevezett általános telekkönyvhelyesbítő (1892 : XXIX. t.-c. 2. § első bekezdésének 1. pontja) eljárásra is kiterjeszti. Mert az utóbbi eljárások Képvh. iromány. 1910—1915. XI. kötet. 2ö
