Főrendiházi irományok, 1910. VIII. kötet • 288-374. sz.

Irományszámok - 1910-307

198 307. szám. után ugyanezt a kerülő utat teszi meg visszafelé. Nemcsak időveszteséggel, többször a kézbesítés meghiúsulásával jár ez a közvetítés, hanem a megkeresett bíróságnál való jegyzékbevétellel és egyéb kezelési munkával fölösleges munkát is okoz. Ezért rendeli a javaslat, hogy a bíróság (ügyészség) ezután más bíróság területén is közvetlenül intézkedik a kézbesítés végett. A székesfőváros területére azonban kivételt tesz a javaslat és ezekre eltérő rendeleti intézkedésnek ad helyet a főváros különleges viszonyaira tekintettel ; a most fennálló rendeleti szabályozás szerint a főváros területén teljesítendő kézbesítés végett a központi bírósági kézbesítő hivatalhoz kell a vidéki bíróságoknak fordulniok és ez közvetíti a kézbesítést a rendőrségi kézbesítő hivatalnál. Ez az eljárás jól bevált és mivel a vidéki bíróságok nem mindig vannak tájékozva arról, hogy egyes esetekben a fővárosban mely hatóságnak kell kézbesítenie, megszüntetése zavart okozhatna. III. 18. §. A mai rendes eljárásban a periratváltások befejezése után szükségessé váló kiegészítő tárgyalást a jegyzőkönyvi eljárás szabályai szerint a, törvényszók pertárában kell megtartani (1881 :LIX. t.-c. 17. §). Ehelyett a javaslat azt a célszerű újítást tartalmazza, hogy a feleket pertári jegyzőkönyvi tárgyalás helyett az eljáró bíró hallgassa meg, akinek ekként módjában van a felekkel közvetlenül érintkezés útján a kiderítendő tényt könynyebben tisztába hozni. Ez az eljárás célszerűségénél fogva — bár törvényes alap nélkül — több törvényszéknél szokásban is van. A 19—22. és a t

24. §-ók a mai sommás eljárásban tartalmaznak az alperes meg nem jelenése alapján hozott, úgynevezett makacssági ítéletekre és azt ezt megelőző tárgyalásra igen célszerű egyszerűsítéseket ; a javaslat alakszerű jegyzőkönyv helyett a tárgyalásról rövid feljegyzést kíván ; az ítélet kézbesítésének céljára a felek által elkészített kérelempóldányokat csatoltat ; az ítélet kiadmányát a rendelkező résznek ezekre a példányokra bélyegzővel történő reányomásával kózbesítteti ; nem kivánja meg az ítéletnek tüzetes megindokolását stb. Ha figyelembe vesszük, hogy évenkint több százezerre menő makacssági ítéletet hoznak és hogy a makacssági jegyzőkönyvnek vag}

7 ítéletnek a mai szabályok szerinti kiállítása mind a bírót, mind az irodát nagy munkával terheli, kétségtelen, hogy a német perrendtartásban bevált ez az egyszerűsítés, amely az új osztrák javaslatban is megvan, óriási munkaés költségbeli megtakarítást fog eredményezni és az eljárást a felek érdekében rendkívül meg fogja gyorsítani, amivel szemben a félnek az iratok elkészítésével járó munkája alig jöhet számba. Mindezek az egyszerűsítések a polgári perrendtartásban is (440. és 764. §.) megvannak. A 23. §. szerint a fellebbezési bíróság határozatának írásba foglalásával a tanács jegyzője is megbízható és a határozat kiadmányát a bírósági iroda vezetője írja alá. Mind a két intézkedés a bírót munkától kiméli meg. A nagyforgalmú bíróságoknál naponként sok időbe kerülő bírói aláírást már a jelen indokolás elején említett egyszerűsítési rendeleteimben az ügyek legnagyobb részére nézve mellőztem. Minthogy a fellebbezési bíróság határozatára nézve törvény t. i. az 1893: XVIII. t.-c. 170. §-ának utolsó bekezdése rendeli a törvényszék elnöke részéről való aláírást, a többi kiadmányokra igen jól bevált egyszerűsítést ezekre a kiadmányokra csak törvénnyel lehet megtenni. IV. A 25. §. a fizetési meghagyásból keletkező perben hozott ítélet irásba foglalására nézve tartalmaz a Pp. 603. §-ával megegyező egyszerűsít tési rendelkezést. V. A 26. §. kötelező szabályul állítja fel a mai végrehajtási eljárásban a fél kórelmére alkalmazandó azt a rendelkezést, hogy a végrehajtást ren-