Főrendiházi irományok, 1910. VII. kötet • 240-287. sz.
Irományszámok - 1910-287
428 287. szám. Az 1904-ről 1911-ig terjedő időszakban tehát az előirányzat szerinti maradvány mindegyik czímnél fogyó százalékot mutat, a legkiadóbb állami üzletnél: a dohányjövedéknél sem emelkedik ; az 1911. évről 1912-re a postát és távirdát kivéve emelkedik ugyan, de ezt az emelkedést túlnyomó részben az államvasutaknál a szállitási díjtételeknek, a dohányjövedéknél pedig a gyártmányok árának emelése idézi elő s igy a közönség megterhelése nélkül remélt jövedelemtöbblet csak az állami vasgyáraknál mutatkozik. Az igazság kedvóért egyébiránt meg kell jegyeznünk, hogy a jelenlegi előirányzatban — bár státusrendezések és illetmónyjavitások czímón itt is számottevő összegekkel találkozunk — a múlt évi előirán3 T zathoz képest a személyi járandóságok emelkedése is csak 606°/G, tehát az 1904—1912. évi időszak 762°/o-os emelkedésének egy évre eső 9'5°/o atlagán jóval alul marad ; a mi, egybevetve az alkalmazottak létszámának csak l'18°/o-ot kitevő s igy természetesnek mondható emelkedésével, annak biztató jeléül tekinthető, hogy állami kiadásaink ezen ágazatában bizonyos nyugvóponthoz közeledünk. Mert az előttünk kétségtelen, hogy személyi kiadásaink folyvást duzzadó áradatát a körülményeink által megszabott helyes mederbe vissza kell szorítanunk. Ennek a módját nem abban keressük, hogy az állam mereven zárkózzék el minden, még oly jogosultan támasztott igény elől; a baj forrását inkább az állami alkalmazottak számának eddigi rohamos emelkedésében láttuk, s ehhez képest orvoslását is annak az elvnek következetes keresztülvitelétől remélhetjük, hogy kevesebb, de jobban dotált és intenzivebben kihasznált munkaerővel ha nem is általában, de az állami igazgatás nagy apparátusának legtöbb ágazatában nagyobb eredményeket lehet elérni, mint nagyszámú, kevésbbé jól fizetett személyzettel, a melynek munkaképessége a gyakorlati élet tanúságai szerint nem minden téren van az állam részéről joggal támasztható mértókig kihasználva. Ezeknek általánosságban való előrebocsátása után áttérünk magának az 1912. évi költségvetésnek, illetőleg azoknak az eltéréseknek ismertetésére, a melyeket az az 1911-ikivel szemben mutat. Az 1912. évi előirányzat fő eredményeinek jellemzésére mindenekelőtt kiemelendő az állami költségvetés gerinczét képező rendes kezelés mérlegének kedvező alakulása. Daczára annak, hogy az 1912. évre szóló költségvetésben kilátásba vett kezdeményezések költségei, az egyes intézmények fejlesztése és ujak létesitése s az állami élet természetes fejlődése következtében megszaporodott szükségletek a rendes kiadásokat igen megnövelték : a rendes bevételeknek bizton várható többletekkel történt előirányzása folytán a rendes kezelés mérlege mégis 86,712.715 K felesleggel zárul, a mi a rendes kezelésnél 42,670.737 K mérlegjavulást jelent. A rendes kezelés e kedvező alakulása következtében, az 1912 évre előirányzott rendkivüli (átmeneti és beruházási) kiadásoknak s az 1911. évi költségvetéssel szemben 65,689.458 K-t kitevő emelkedése daczára, az átmeneti kiadások teljes mérvben az állami folyó bevételekből lesznek fedezhetők, sőt ezenfelül e folyó bevételekben fog fedezetet találni a beruházásoknak egy jelentékeny része is. A kiadások csoportjában a lényegesebb eltérések a következők : a) A rendes kiadások 1.580,378.496 K-val vannak előirányozva, tehát az 1911. évre törvényhozásilag engedélyezett 1.499,917.955 K-val szemben 80,460.541 K emelkedést mutatnak. b) A rendkivüli kiadások (átmeneti kiadások és beruházások) 272,316.502 K-val, vagyis az 1911. évre törvényhozásilag megállapitott 206,627.044 K-val szemben 65,689.458 K-val magasabb összegben vannak előirányozva, a mely
