Főrendiházi irományok, 1910. VI. kötet • 207-239. sz.

Irományszámok - 1910-208

208. szám. 69 Földhitelintézetek országos szövetsége birtokpolitikai működésének sikerét előmozditsa. Nem tartanánk méltányosnak, hogy az árverésben való részvételnél akár a földmívelésügyi ministernek, akár az alapitandó intézetnek olyan előjogokat adjon a törvényhozás, a melyek a többi árverelőnek bármely más árverésnél élvezett jogait legkevésbbé is csorbíthatnák. Azt azonban a közérdek teszi indokolttá, hogy a földmívelésügyi minister ós a birtokpolitikai czólból alapitandó új intézet számára az ily árveréseknél legalább a képviseltetés, illetve meghatalmazás alakszerűségei tekintetében adassék könnyebbség és a bánatpénz, valamint utóárverési költségek letétele tőlük ne követeltessók. Ezekről gondoskodik a javaslat 15. §-a. HARMADIK FEJEZET. 16—19. §§. A 16. §-ban azok az ingatlan feldarabolások, a melyeket az intézet a földmívelésügyi minister által jóváhagyott tervek szerint hajt végre s a melyeknél tehát meglesz a biztosíték arra, hogy végrehajtásuknál a közérdek szempontjai teljes mértékben érvényesíttetnek, felmentetnek az 1897. évi XXXII. t.-czikk 6. §-ában a magánvállalkozással szemben megállapított korlátozások alól. A 17. §. rendelkezését az indokolja, hogy a Magyar Földhitelintézet az új intézettel való közreműködés folytán ezentúl a kisebb összegű kölcsönöknek sokkal nagyobb számát fogja nyújtani, mint eddig. Minthogy az intézet alapszabályai szerint a kölcsönvevők az intézet tagjaivá válnak, a kereskedelmi törvény 242. §-ának a tagok névjegyzékének időszakonkénti bemutatására vonatkozó rendelkezése nagy terhet róna az intézetre. E kötelezettség alól a törvényhozás a Kisbirtokosok Országos Földhitelintézetét már az 1879. évi XXXIX. t.-czikk 14. §-ában felmentette. A 18. §. határozataival lehetővé tétetik az Országos Központi Hitelszövetkezetnek, hogy a Magyar Földhitelintézetek Országos Szövetsége alapításához jelenteken}^ összeggel járuljon hozzá a nélkül, hogy ebből folyólag tőkéinek lekötésével üzletvitele korlátoztatnék. Az 1898. évi XXIII. t -czikk 78. §-ának 2. pontja ugyanis akként rendelkezett, hogy az állami ingó vagyonból az Országos Központi Hitelszövetkezet tulajdonába bocsátott 3 millió korona névértékű italmérési kártalanítási kötvények kamatai, a mennyiben az üzemi költségek fedezésére nem szükségeltetnek, (78. §. 2. pont 3. bekezdés) az intézet által kibocsátott kötvén}^ek külön biztositéki alapjának gyarapítására fordítandók. A szóban forgó kötvényekből, illetve az azok konvertálásából eredő 4°/o-os m. koronajáradék-kötvényekből és az azok kamataiból létesített alap azonban jelenleg meghaladja azt az arányt, a melyet az 1898. évi XXIII. t.-czikk 73. §-a a kibocsátott kötvények névértéke és a külön biztosítéki alap mértéke között megállapított. Az előállott fölö&ieget használhatja tehát fel a Központi Hitelszövetkezet az új intézet alapításához való hozzájárulásra. Ennek a fölöslegnek igénybevétele nem csökkenti az Országos Központi Hitelszövetkezet kötvényeinek jelenlegi fedezetét és nem érinti a kincstárnak azt a törvényes igényét sem, hogy az Országos Központi Hitelszövetkezet felszámolása esetén az állami ingó vagyonból adott kötvényekkel együtt azok fölszaporodott