Főrendiházi irományok, 1910. VI. kötet • 207-239. sz.
Irományszámok - 1910-208
208. szám. 59 fejlesztéséhez, de az egészséges alapokon nyugvó magánvállalkozást a birtokpolitika terén az uj intézet nélkülözhetetlen munkatársának kell tekintenünk. Csakhogy a magánvállalkozás — mint már fentebb emiitettem — nem mentheti ki e téren sem mindazokat a teendőket, amelyek az állami birtokpolitika szempontjából szükségeseknek mutatkoznak. Joggal várható az alapitandó intézettől, hogy a mellett, hogy hivatásának megfelelő és még kiaknázatlan teret fog találni, üdvös működést fog kifejthetni az egészségtelen földeladási üzelmek korlátozásával. Ebből a szempontból kedvező eredményt várok attól, hogy a kormány birtokpolitikájának végrehajtására hivatott szakközegek, az uj intézet vezetésében való közreműködésük folytán, állandó s közvetlen érintkezésben fognak állani a tényleges élettel s így gazdag tapasztalatokra tehetnek szert a kormány további teendőinek előkészítésére. Ezt azért kivánom kiemelni, mert éppen az ingatlan feldarabolások terén helyivel-közel mutatkozó tagadhatatlan visszásságok sokakban azt a meggyőződést érlelték meg, hogy az ingatlan feldarabolásoknak szigorú, törvényes szabályozása lenne helyén való. De remélhető, hogy az uj intézetnek az egészséges alapokon nyugvó magánvállalkozással karöltve — úgy a mint annak idején a földhitel terén is tapasztaltatott, földhitelintézeteink és a záloglevél kibocsátó részvénytársaságok működése nyomán — sikerülni fog a szabad verseny s a rendelkezésre álló anyagi és erkölcsi tőkék erejével e téren olyan helyzetet teremteni, hogy nem lesz szükség olyan szigorúbb törvényes rendszabályokra, a melyek elkerülhetetlenül korlátoznák általában a birtokforgalom szabadságát s ezzel többé kevésbbé bárányosán befolyásolnák a földtulajdon értékét is. Ennek a kérdésnek végleges eldöntésére remélhetőleg értékes tapasztalatok fognak felmerülni az új intézet működésének során. Az intézetre váró közérdekű feladatok természete megkivánja, hogy a közvetitő szerepet játszó intézet az általa vásárolt földbirtokokat az általa fizetett vételárnál lehetőleg kevéssé magasabb áron adhassa tovább a részletek vagy telephelyek vevőinek. Erre való tekintettel gondoskodtam róla, hogy az intézet alapszabályaiban az alapítványok osztalékainak legmagasabb mértéke 47o-ra, tehát mérsékelt összegre korlátoztassék. Természetes azonban, hogy az intézetre nemzeti birtokpolitikai feladatok megoldása'bízatván, ennek a működésnek minél sikeresebb kifejthetését magának az államnak is elő kell mozdítania, azokon a korlátokon belől, a melyeket az államháztartás helyzete s az állam egyéb feladatainak egyenletes kielégítésére irányuló törekvés megvonnak. Az összes körülmények mérlegelésével az államnak az intézet alaptőkéjéhez való hozzájárulását nyolez millió koronában véltük megállapitandónak. Ezenkívül azonban felhatalmazást kér a kormány arra, hogy az állami ingó vagyonból tíz millió korona névértékű kötvényt az intézet czéljaira átengedhessen, továbbá, hogy az intézet igazgatási és kezelési költségeit, valamint az intézet által a törvényben megállapított működési körében közvetlenül lerótt vagy a felek vagy a vele közreműködő intézetek helyett magára vállalt bélyegeket s illetékeket a telepítési alap terhére vállalhassa el és a törvényjavaslatban foglalt adó-, illeték- és portókedvezményeken felül (2. §.) kitérjesztetnónek a Magyar Földhitelintézetek Országos Szövetségére azok a külön jogok is (3. §. 6.), a melyeket a törvényhozás a Magyar Földhitelintézetnek megadott s a Kisbirtokosok Országos Földhitelintézetére is kiterjesztett. Ezek a kedvezmények végeredményben mind első sorban az intézettől földet vásárló kisgazdák előnyére lesznek. 8*
