Főrendiházi irományok, 1910. VI. kötet • 207-239. sz.
Irományszámok - 1910-212
iL S 212. szám. a 4. §. a nőmunkások éjjel való foglalkoztatásának állandóan való megengedésére ad módot. Az éjjeli munka szüksége azonban nem jelenti itt annak olyan sürgősségót, mely a nők munkaerejének fokozott mértékben való igénybe vételét tenné szükségessé. Azért a törvényjavaslat 4. §-a az e szakaszban emiitett éjjeli munkára alkalmazott nők foglalkoztatását időbelileg ama keretek között engedi meg, a melyeket a nők munkaidejére nézve, figyelembe véve az ipartörvény szerint kötelező munkaközi szüneteket, általában az 1. §. állapit meg. Azonban a kereskedelemügyi minister felhatalmaztatik, hogy általában vagy csak egyes üzemágakra nézve az éjjeli foglalkoztatás megengedésének föltótelekép, a nők munkaidejét, ha az indokolt és szükséges, továbbmenőleg is korlátozhassa. A törvényjavaslat 6. és 7. §-a a nők éjjel való foglalkoztatásának megengedésénél, valamint az éjjeli munkaszünet megröviditésénél követendő hatósági eljárást, illetőleg az ezekre vonatkozó engedély kérésénél és megadásánál követendő eljárást szabályozza. A törvényjavaslat 8—13. §-ai az 1 — 5. § okban foglalt anyagi jogszabályok betartásának ellenőrzésére és azok végrehajtásának biztosítására vonatkozó intézkedéseket tartalmazzák, a mikről az egyezmény 5. czikke értelmében kell gondoskodni. így a 8. §. kötelezi az elsőfokú iparhatóságokat hogy a 3. ós 5. §. alapján adott engedélyekről jegyzéket vezessenek és abban az iparfelügyelőknek mindenkor betekintést engedjenek. Az iparfelügyelői jelentések alapján módjában áll majd a kereskedelemügyi ministernek a törvény végrehajtása tekintetében a megfelelő tapasztalati adatokat összegyűjteni s ezek alapján az iparhatóságok eljárását a szükséghez mérten irányitani. A 9. §. a munkaadók által készitendö ós kifüggesztendő munkaidőrendtartásról intézkedik, összhangban az ipartörvény 113. § ában foglalt rendelkezéssel. A 10. §. amaz üzemek tekintetében, a melyek az iparhatóságok helyett más szakhatóságok felügyelete és ellenőrzése alatt állanak, ez utóbbi hatóságokra bizza a törvényjavaslat 3 , 5., 8. és 9. §-okban emiitett azt a hatáskört, mely az iparhatósági ellenőrzés alá tartozó vállalatok tekintetében a törvényjavaslat szerint az iparhatóságokat illeti meg. A 11. §. annak az ellenőrzéséről gondoskodik, hogy a törvény rendelkezései a törvény hatálya alá tartozó üzemek és vállalatok által betartassanak, a 12. §. a büntető határozatokat és a kihágási ügyekben eljáró hatósági szervezetet állapit meg, végül a 13. §. gondoskodik arról, hogy a nők éjjel való foglalkoztatására vagy az éjjeli munkaszünet megrövidítésére vonatkozólag adott engedély, ha annak feltételei és korlátai meg nem tartatnak, a kihágási eljárásra való tekintet nélkül visszavonható legyen. A berni egyezmény 8. czikke az egyezményben vállalt kötelezettségek hatályba lépésére nézve megállapított két évi határidőt a nyers répai-zukorgyárakra, a gyapjufósülésre ós fonásra, s végül a bányaüzemeknek a föld felszínén folyó munkáira nézve, ha az utóbbi munkák éghajlati befolyások miatt évenkint legalább négy hónapon át szünetelnek, tiz évre emelte fel. Ugyanily értelemben intézkedik a törvényjavaslat 14. §-a, a gyapjufésülós és fonás kivételével, mely utóbbi üzemág tekintetében hazai viszonyaink mellett a szóban levő határidőkitolás szükségesnek nem mutatkozik. A 14. §. intézkedik továbbá az e szakaszban emiitett üzemekben éjjel is foglalkoztatott nők maximális munkaidejének meghatározásáról, ugyanazon indokok alapján, a melyek ez irányban a 4. §-ban tették szükségessé a munkaidő korlátozását.
