Főrendiházi irományok, 1910. VI. kötet • 207-239. sz.
Irományszámok - 1910-212
212. szám. 103 helyettesítsék, a mint éppen az ennek veszélyére való tekintet magyarázza meg azt, hogy a nővódelmet mindenhol szoros kapcsolatba hozták a gyermek és ifjú munkásvédelemmel. Bármily szükséges is azonban a nő-, gyermek- és ifjúmunkásvédő törvényhozásunknak sürgős kiépitése, a mire élénken utal az a szomorú jelenség is, hogy a házasságban élő ipari munkások arányszáma igen jelentékeny hanyatlást mutat, mégis erre való tekintet nélkül már most keli előterjesztenem a berni egyezmény életbeléptetéséhez szükséges törvényi intézkedéseknek tervezetét azért, mert nemzetközi megállapodás kötelez bennünket arra, hogy az ez egyezményben foglalt intézkedéseket megszabott határidő alatt életbelóptessük, már pedig nem bizonyos, hogy a nő-, gyermek- és ifjú-munkás védelmet szélesebb alapokra helyező törvény addig meghozható és életbe is léptethető, de másrészt még azért is, mert az egyezményt megkötött államoknak az egyezmény végrehajtása tekintetében kölcsönösen biztosított ellenőrzési jog czélszerűvé teszi azt, hogy a törvénytervezetből kihagyjuk azokat a rendelkezéseket, melyek a nemzetközi eg3^ezmény keretein kivül esnek. Áttérve a törvényjavaslat részleteire, az 1. §. foglalja magában az 1908. év LUT. t.-czikkbe iktatott berni nemzetközi egyezménynek azt a határozatát, mely szerint az ipari üzemekben alkalmazott nőmunkásoknak, korkülönbség nélkül, éjjel megfelelő pihenő időt kell biztositani s hogy ezzel kapcsolatban az esti tiz és a reggeli öt óra közötti időben nőmunkásokat általában tilos foglalkoztatni. Az éjjeli munkaszünet, melyet a nőmunkások számára minden megszakítás nélkül nyújtani kell, 11 óra és pedig a törvény életbelépésének napjától kezdve. A törvényjavaslat tehát nem kívánja a berni egyezményben adott azt a felhatalmazást igénybe venni, mely szerint oly államokban, a melyekben a nők éjjeli munkaideje még nincsen szabályozva, az éjjel nyújtandó munkaszünet tartama a szerződés hatályának első három évében átmenetképen naponként 10 órában állapitható meg. Erre az átmenetre ipari viszonyaink között nincs szükség. A 11 órai éjjeli munkaszünet a 13 órás nappali munkaszaknak és ebből a munkaközi szüneteket leszámítva, legalább 11 órai tényleges munkaidőnek felel meg, vagyis annyinak, a mennyi Ausztriában a munkaidő és többnek, mint a mennyi munkaidőt a németbirodalmi törvényhozás engedett a nőmunkások számára. így a 11 órai éjjeli munkaszünet iparunk versenyképességét nem csökkenti épen azokkal az államokkal szemben, a melyek a kölcsönös forgalom alapján ebből a szempontból első sorban jönnek figyelembe. De nem szükséges az átmeneti időt igénybe venni azért sem, mert nagyobb ipari vállalataink a nőmunkásoktól már ma sem követelnek időbelileg hosszabb munkateljesítést ; a hol pedig a törvény a nőniunkások munkaideje tekintetében mégis változást idéz elő, ez a magánérdekeknek sérelme nélkül foganatosítható. A törvényjavaslat 1. §-a két időbeli meghatározást foglal magában, az e gyik a munkaszünet tartamára, a másik pedig a nőmunkások foglalkoztatása tekintetében megállapított éjjeli tilalmi időre vonatkozik. Ez a tilalmi 1( iő, mely alatt a törvényben megállapított kivételektől eltekintve, nőmunkásokat foglalkoztatni nem szabad, este 10 órától regéli 5 óráig tart. Minthogy az éjjeli feltétlen tilalmi időt a törvényjavaslat a berni egyezmények megfelelően 7 órában állapítja meg, ennek az időnek a nők számára gyújtandó éjjeli munkaszünetbe feltétlenül bele kell esnie, de ezen tulmenőleg a törvényjavaslat a 11 órai éjjeli munkaszünet kezdetét és végét nem állapítja me g. A munkaadó feladata lesz tehát az, hogy a nők számára nyújtandó
