Főrendiházi irományok, 1910. VI. kötet • 207-239. sz.

Irományszámok - 1910-212

212. szám. 97 2-ik melleidet a 212. számú irományhoz. Indokolás „az iparüzemekbea alkalmazott nők éjjeli munkájának eltiltásáról'

4 szóló törvényjavaslathoz. A nemzetközi törvényes munkásvédelemi egyesületnek a kölni kongreszszuson választott bizottsága 1903. évi szeptember hó 11-én Baselben tartott üléséből azzal a megkereséssel fordult a svájczi szövetségtanácshoz, tegye meg a kezdeményező lépéseket oly nemzetközi egyezmény létrehozatala érdekében, melynek alapján az egyes államok az iparban alkalmazott nők éjjeli munkáját eltiltanák. A svájczi szövetségtanács kezdeményezésére több rendbeli diplomácziai tárgyalás ós az 1905, valamint 1906. években tartott konferencziák után tizennégy európai állam, nevezetesen Ausztria, Francziaország, Nagybritannia, Németalföld, Németbirodalom, Olaszország és Svájcz, melyeknek törvényhozása a nők éjjeli foglalkoztatását már előzőleg eltiltotta, továbbá Belgium, Dánia, Luxemburg, Portugália, Spanyolország, Svédország és kezdeményezésemre hazánk is, mely utóbbi államok a nők éjjeli foglalkoztatását addig nem korlátozták, 1906. évi szeptember hó 26-án Bernben egyezményt kötöttek a nők éjjeli munkájának eltiltása iránt. Ez egyezményt Spanyolország ós Dánia kivételével az emiitett államok mindenike már törvénybe is iktatta; Magyarország az 1908. LIII. t.-czikkbe. Szükséges volt, hogy az egyezményhez hazánk is csatlakozzék, mert az iparban foglalkozó gyermek- és nomunkások védelmére hazánkban eddig jóformán semmi sem törtónt; pedig első sorban a gyermek- és nomunkások tarthatnak arra igényt, a mint tényleg a socialpolitikai törvényhozásra mindenhol az önsegély utján védekezésre nem képes gyermekek és nők helyzete adta meg az első inditó okokat. Bizonyos, hogy a mi gazdasági viszonyaink közt koczkázatos lett volna e téren kezdeményezőleg föllépnünk, de viszont ép oly koczkázatos volna ma már a merev elzárkózás azok elől a socziálpolitikai elvek elől, melyek a külföldi törvényhozásokat világszerte irányítják és melyek keresztülvitele a többi államokban nemcsak hogy hátrányosnak nem, hanem a társadalmi rend, a gazdasági fejlődés, minél többeknek minél nagyobb jóléte szempontjából egj^enesen vivmánynak bizonyult. Ez a szempont vezetett már akkor is, midőn 1904-ben megindította m a munkálatokat arra nézve, hogy az ipari viszonyainkra vonatkozó törvényi Főrendi iromány. VI. 1910—191'5. Í3